2021/04/17

Csobánci rossztemplom, egy középkori település utolsó nyomai

Csobánc, a várrom mellett egy templomrom is várja a tanúhegy látogatóit (Kapui Ferenc)


Korábban ejtettünk már szót Csobánc váráról, amelyért bármilyen nap- és évszakban érdemes megmászni a tanúhegy lankáit. Kevesebben tudják, hogy a hegy északi lejtője egy középkori település utolsó épületének maradványait rejti, pedig a várhoz vezető út mellette halad el. A látogató könnyen gondolhatja, hogy egy régi présház falmaradványait látja, és bizony nem is téved sokat, ugyanis a templomrom ma raktár/présház funkciót lát el, feltehetően magánkézben van vagy volt a közelmúltban, akárcsak Kerekikál temploma.

Bazaltkőből rakott templomfal, a nyugati ajtónyílással. A fal helyenként borostyánnal benőve. Jobbra a Csobánc bazaltormai.

A csobánci rossztemplom nyugat felől


Csobáncszög, Rosszög, Felkeszi, a csobánci rossztemplom rövid története


A területről 1221-ben és és 1255-ben is esik említés, ekkor a már sokszor emlegetett Atyusz nemzetségbeli Sal comes, diszeli nemesek és keszi (azaz gyulakeszi) udvarnokok birtoka. Koppány Tibor Csobáncszöggel és Felkeszivel azonosítja a települést. A XV. századben egy Gál nevű nemesé a terület. Hűtlenség miatt ő elveszíti a területet, és a királyi adomány a Gersei Pethők tulajdonába juttatja. Ezután a várat birtokló Gyulaffyaké lesz. Koppány Tibor kettős középkori települést emleget, és a templomot Felkeszi Szűz Máriának szentelt egyházaként említi. A település kivételesen a török korban nem néptelenedett el, feltehetően ez annak is köszönhető, hogy a törökök nem vették be a várat. Az 1745-ös egyházlátogatás álló, jó állapotú templomként írja le, boltozott, sekrestye tartozik hozzá, bejárata előtt harangállvány. Ezeknek ma már nyoma sincs, sőt, már bő 100 évvel később, Rómer Flóris látogatásakor sem volt. A sekrestyét feltehetően a szentély északi oldalán kellene keresni, hasonló romok ismerete alapján. 

Szent Ferenc késése, egy eltűnt körtemplom nyomában


A falu határában említenek egy jégverem forma templomromocskát is, ez feltehetően Szent Ferenc késése néven emlegetett kettős karéjú körtemplom, amely helyett 1768-ban a hívek kérték az Esterházy uradalomtól, a környék ekkori birtokosaitól, hogy inkább a nagyobb pusztatemplomot újítsák fel, amely feltehetően eddigre rosszabb állapotba került. Nem történt meg az építkezés, de 1775-ben felépült a gyulakeszi templom, amely 4 évre rá leégett, mai formáját aztán 1780-ra nyerte el, ma is ezt a templomot használják a kesziek. Az érdekes nevű Szent Ferenc késését Rómer még leírta, mi több, le is rajzolta 1861-ben. A keszi úton Gulács felé bal kézre helyezkedett el. Az apszis karéja kelet felé helyezkedett el, a bejárat a déli oldalra nyílt, ablaknyílásokat nem talált Rómer. 

Kétkaréjos körtemplom alaprajzi vázlata megsárgult lapokon ceruzával, kézirajz.

Rómer Flóris: Szent Ferenc késése templom alaprajzi vázlata



Az érdekes névre több izgalmas magyarázat is szolgál, persze ezek feltehetően nem igazak, de mindenképpen jól hangoznak. Móritz Pál badacsonytomaji plébános szerint Szent Ferenc errefelé utazva nagy buzgalmában oly sokat imádkozott itt, hogy a falra írta, hogy emiatt elkésett onnan, ahová valójában tartott, a felirat pedig letörölhetetlenül, a falak pusztulásáig állt. Másik magyarázat, hogy egy ferences rendi atya az 1500-as években ide vonult a török elől bízva abban, hogy a jóisten megtartja, ha akarja. A visszatérő hívek aztán nem találták az atyát, "elkésett" és innen a név.

Szomorúbb történet, amellyel Rómer a körtemplom leírását zárja. Elmondása szerint, amikor méregette a templomot, egy banya (sic!) szólt neki, hogy csak méregesse, sokáig már nem méregetheti, mert ők éppen építkeznek, szól a fiainak, és hamarosan elhordják a köveket. Rómer a rom elpusztítása ellen szót emelt egy bizonyos gulácsi Gullner úrnál, hogy az ilyen építmények ritkák hazánkban és a lerombolást hivatali úton gátolja meg. 1866-ban az Egyházi Lapokban még megjelent róla egy cikk, ebből Rómer arra következtetett, hogy a templom még állhat, és bízott benne, hogy ha helyreállítja Gyulakeszi érdemes közönsége, akkor az építési kor ízlésében teszi.

Rómert izgathatta a körtemplom megmaradása, feltehetően utánajárt sorsának, és 1868-ban az Archeológiai Közleményekben már ez a szomorú szöveg jelent meg tollából: 

"Lesznek ugyan, és maradnak örökké, kik, mint a keszi uton állott, maga nemeben egyetlen sz. Ferencz-késése nevű imolát, vandali őrjöngéssel és mintegy kérkedve pusztítandják."

A Rómer által XIII. századinak vélt, de lehet, hogy még korábbi Szent Ferenc késése ma már nem létezik, kövei feltehetően egy azóta már elpusztult épület bontott törmelékei között váltak semmivé.  Egy 600-700 éves épületről mi kb. 150 évvel lekéstünk.

Update: szakavatott kommentelőnk jelezte, hogy azért a régészet ismeri a rom feltételezett helyét, illetve alapfalainak egy része fellelhető a föld alatt.

Templomból Dionüszosz oltár, a csobánci templom leírása


Miért is beszéltünk annyit Szent Ferenc késése nevű, mára eltűnt rotundáról? Láthattuk, hogy a török veszedelmet túlélő romok sorsa gyakra az újrahasznosítás lett. A hozzá nem értő szemek csak kőbányaként tekintenek egy-egy romra, így az elháríthatatlannak tűnő veszélyek helyett sokszor bizony nagyonis elkerülhető folyamatok okozzák az értékes műemlékek pusztulását. És itt válik igazán aktuálissá Szent Ferenc késésnek sorsa, a csobáncszögi rossztemplom, vagy rosszög templom jelen sorsának vizsgálatával.

Rómer Flóris rajza a templom nyugati homlokzatáról

A csobánci templomrom nyugati homlokzata 2019-ben


Rómer persze leírta ennek a romnak az 1861-es állapotát is. Csobáncz város rombadőlt templomától a lakók a diszélyi lapályba vonultak. 10 rossz házacskából állt ekkor a szőlőhegyen elhelyezkedő település, alig 50 lakóval. Az Esterházy hercegi uradalomhoz, romos egyháza pedig a gyulakeszi plébániához tartozott. A régi lakók még emlékeztek arra, hogy búcsúkor a kalmárok szekereit felvontatták ide. Ez annyit jelenthetett, hogy kb. egy generációval az emített 1860-as évek előtt még használhatták a templomot, ott búcsút tartottak.

A templomot keletelve építették, egyhajós, feltehetőleg a XIII. század környékén. Apszisa félköríves záródású. A szentélynek viszont ma már nyomát nem találjuk, a keleti fal, a diadalív fala egyenesen záródik. Az Entz-Gerő könyvben fotót közölnek a nyugati homlokzatról, amely a rómeri rajz állapotát hozza egy az egyben. Azóta viszont az ajtót és a homlokzati ablakokat átépítették, a kiesett köveket kipótolták, ránézésre nem túl szakszerűen, az eredeti nyílások leírása is félköríves, illetve a régebbi fotókon is ívesebbek ezek. Rómer az északi hajófalon nem ír le ablaknyílást, a falak körös körül talapzattal bírnak, ez ma is megfigyelhető. Felskiccelte az alaprajzot is, a szentélyen egy keleti és egy déli ablakot ábrázolt (leírásban ugyan északinak mondja utóbbit), illetve a déli falon említ még két ablakot. Összességében a déli fal 3 félkörves ablaka abszolút jellemző volt a környék románkori, falusi templomaira, Szentháromság szimbólumként is értelmezik, ilyet láthatunk például a kisdörgicsei templomromon.

Rómer Flóris alaprajza a csobánci templomromról


A szentély déli oldalán még egy kis fülkét, feltehetően a szentségházat is észlelte. A szentély boltíveit ekkor már nagyrészt bedőltként írja le. Az 1700-as években említett sekrestye és harangláb nyomairól már nem beszélt. A diadalív falai támpillérként kiugrottak a hajótest két oldalán, ma már ezt sem nagyon érzékelni. Leírta továbbá, hogy a falak alul somlából rakottak (nem találtuk, hogy ez pontosan mit jelent, a somla szót sem az internet, sem A magyar értelmező kéziszótár nem találja, de erős tippünk a bazalt lehet), feljebb mészkő, homokkő figyelhető meg Rómer felveti, hogy az eltérő anyaghasználat különböző építési időt is jelezhet az említett falszakaszoknál. Megfigyelt kváderköveket, az északnyugati falkapcsolódásnál egy szép nagy vöröshomokkő példány megfigyehető, fehér festékkel valaki pont erre írta rá, hogy merre vezet (lefelé) a vár ut (sic!), hát, ez is az infográfia egy nem is oly ritkán előforduló fajtája. Érdekes adalékként említ a romtól 500 lépésnyire egy omladék állapotú, különösebb "művészet nélküli" oszlopot, amelynek 3 képfülkéje üres. Olyannyira, hogy ma már nem is létezik.

A várba vezető útról jól látszik a templomhajóba beleépített présház teteje

Akad viszont présház építés a hajó keleti végében. Fotóinkon ez jól látható. Az Entz-Gerő könyv szerint az 1950-es években készült el ez az eredeti funkciótól merőben eltérő hozzáépítés, amelyet egy diszkréten lejtő cseréptető fűszerez. Szóval, írhatunk rosszallóan a 150 évvel ezelőtti viszonyokról, lesajnálhatjuk a "banyát", aki el akarta hordatni, és feltehetően el is hordatta Szent Ferenc késést. De felmérve Csobánc rossztemplomának jelen állapotát, örökségvédelem terén van teendője a jelen kor embrének is, nem csekély.

Képek a csobánci rosszög temlomromról (Márián Gábor)


Irányítótáblaként használt kváderkő

Fantasztikus naplemente a Csobáncról

A templomhajó keleti végébe épített présház

Csobánc vára a rossztemplomtól

A csobánci templomrom tető nélküli oromfalai

A csobánci rossztemplom romja a csobánci vár falmaradványai közül fotózva

Az egykori Csobánc falu templomromja Google térképen


Csobánc templomának romjai Veszprém megyében, Gyulakeszi határában, a Csobánc-hegyen állnak. Megközelíthetőek a Gyulakeszi Jókai utcából elérhető parkoló felől.
 

A csobánci rossztemplom GPS koordinátái: 

46.87284674742337, 17.501175167051358

Felhasznált irodalom


Rómer Flóris: Román- és átmenetkoru építmények hazánk területén
Rómer Flóris jegyzőkönyvei I. kötet, III. kötet
Rómer Flóris: A magyarhoni lakott barlangokról (Archeológiai Közlemények 1868)
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai 
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei
Entz Géza-Gerő László: A Balaton környék műemlékei

A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk, te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon! A Goole térkép ikonjai a Mapsmaker oldaláról származnak.




2021/04/11

Almád bencés monostorának romjai (Monostorapáti)

A 900 év feletti almádi bencés monostor rövid története (Kapui Ferenc)

Almád középkori település nem azonos Balatonalmádival, a térképen leginkább Monostorapáti környezetében lenne érdemes keresni. Bő tíz éve szinte az egész rom a föld alatt rejtőzködött, kivéve egy kb. 5 méterre a föld felszíne fölé emelkedő csekély faldarabkát, amely valószínűleg a templom északnyugati tornyának maradványa. Szerencsére a kép változott, bő 5 évvel ezelőtt lelkes, civil kezdeményezésű feltárás indult a romnál profi régész vezetésével. A munkálatok azóta is folynak, így egyre több rész tisztázódik az apátság történetéből.

Almád, a kezdetek, kolostor alapítás, Árpád-kor

Kezdetekben az uralkodók, érsekek és püspökök alapítottak monostorokat Magyarországon, az első magánalapítású monostor a zselicszentjakabi, a dátum pedig 1061. Az almádi monostor is az egyik legkorábbi magánapalítású konvent az országban, 1117-ben Atyusz és testvére Miske alapították elhunyt atyjuk, Bánd korábbi rendelkezése szerint. Bencés kolostort alapítottak, a ciszterciek 1142-es magyarországi megjelenéséig hazánkban a latin szertartású monasztikus rendek közül csak a bencések voltak jelen. Az első bencéseket még Géza fejedelem 996-ban hívta Magyarországra a pannonhalmi apátság alapítására. A középkori Magyarország 91 kolostorának közel egyharmada bencés rendi volt. 

Az almádi bencés kolostorrom falmaradványai az erdőben, jobb középen a rotunda maradványaival

Almádi bencés kolostorrom


A magánalapítású kolostorok fő célja az alapító család tagjainak lelki üdvösségének elérésében állt. A kegyúri jogokat az alapító és leszármazottai gyakorolták, tehát ők nevezték ki az apátot, az egyházmegye püspöke csak ellenőrzési joggal bírt. A konvent és a hozzá tartozó földek az alapító magánvagyonának részét képezték. Az alapítás általában a nemzetség birtokközpontjában történt. A Boldogságos mindenkor Szűz Istenszülő Mária és az összes szentek (azaz Mindenszentek) tiszteletére emelt komplexumot 1121-ben Nána veszprémi püspök felszentelte. Az apátság szenteléskor kiadott alapítólevele egy 1420-as átiratban ránk maradt. 

Az apátság számára Bánd komoly birtok és vagyonbéli adományokat szánt, amelyet halála után fiainak kellett volna a konvent birtokába adni. Atyusz a rá eső rész nagyrészét teljesítette, Miske viszont nem igazán, halála után István fia pótolta ezt részben. Az almádi monostor kiemelkedően gazdagnak számított, kincsei, amelyek főleg a misézéshez szükséges tárgyakban merültek ki, például aranyozott miseruhák, kelyhek formájában, vetekedtek Pannonhalma gazdagságával, de az 1055-ös királyi alapítású tihanyi bencés kolostor gazdgságát felül is múlták. Pontos adat nincs róla, hogy a tatárjárás mennyire érintette a konventet, 1249-ben biztosan lakott volt, apátja ekkor Miklós, és ebben az időszakban kezdte hiteles helyként való működését. Pecsétje mandorla alakú képmezőben trónuson ülő, a gyermek Jézust bal karján tartó Madonnát ábrázolt. Hiteleshelyi jogosultságát 1351-ben királyi rendelettel vonták vissza. A konvent és egyben az Atyusz nemzetség székhelye egy fontos hadi- és kereskedelmi út, az úgynevezett Via Magna nyomvonalán helyezkedett el, ez kötötte össze Fehérvárt Dalmáciával, Itáliával. Ebből az aspektusból is érthető a kolostor reprezentativitása, gazdagsága az alapítás időszakában. Később az Atyusz nemzetség elszegényedett, az Árpád-kor alkonyán a család tagjai kérték az apátot, hogy az apátságnak rendelt földből adhassanak el megélhetésük érdekében.

A kolsotor története az Árpád-kort követően

Az Anjou időszakban elérkezett egy újabb felívelés időszaka. A kolostor folymatosan hiteles helyként működött, így az általa kiadott dokumentumok révén a környék korabeli helységnevei, jogi ügyletei, például csere- és adásvételi ügyletek, de akár kisebb személyes és fegyveres konfliktusok békítései is ismertek.

1420-ban István almádi apátot egyházi kiátkozással sújtották, mert nem jelent meg Budán egy peres ügyben történt idézés kapcsán. Ebben az évben egy birtokcsere ügylet oklevelébe bemásolták az eredeti alapítólevél teljes szövegét, ebben a formában maradt ránk az értékes dokumentum. 

Habsburg Albert király 1439-es halálát követően a nemesség egy része Erzsébet királynét és fiát, másik része Ulászlót támogatta. Ez az ellentét fegyveres konfliktushoz is vezetett. II. Pál apát feltehetően a királyné pártján állt, ennek okán Szigliget várnagya, Berky Flóris foglyul ejtette, és az egész konventet kifosztotta, még halastavait is lehalászta és maga nevezett ki családjából apátot Almád élére. Az ügy nagy port vert fel, maga IV. Jenő pápa utasította az esztergomi érseket a támadó kiátkozására és megbüntetésére. A viharos időszak után egy rövid, békésebb időszak következett, Almád oppodiummá vált, azaz megkapta a mezővárosi rangot, országos vásárt is tarthatott. 

1500-as évek, a hanyatlás kora

Tolnai Máté pannonhalmi főapát 1503-as vizitációja alkalmával elrendelte a konventhez tartozó Szent Domonkos kápolna tetőzetének kijavítását, de kérésének egy 5 évvel későbbi ellenőrző látogatás alkalmáig sem tettek eleget. Ezalkalommal a monostorban az apáton kívül csak két szerzetes élt, a vizitátorok az apátot vinolentusnak nevezték, amely túlzott borfogyasztására utalt. A Horvátországból származó apát az apátsági jobbágyakat kiszolgáltatta Kamicsáczi Horváth Márknak, Magyar Benigna második férjének, a nagyvázsonyi vár urának. Kincstára viszont még ekkor is gadagnak volt mondható. 

Mohács után a kolostor életében is szomorú idők következtek. 1528-ban utolsó apátja Lukács. Az apátsági földbirtokok egy részét világi urak foglalták el. 1542-ben az apátnak csak 5 adózó jobbágya maradt, az 1548-as török portya a környéken a kolostor megmaradt birtokait is elpusztította. A teljes elnéptelenedés valamikor 1542-46 között következett be. 1548-ban a már elhagyottként leírt apátságot és birtokát I. Ferdinánd egy hívének, Laki Bakith Péternek adományozza. Egy hónappal az adományozás után az esztergomi érsek is eladományozza az apátságot birtokaival Istvánffy Miklós számára, de Bakith Péter marad birtokban. Rövid ideig megpróblták erődíteni is az épültet, de ostromra utaló nyomokat eddig nem leltek fel a kutatók. Szép lassan elkezdték elhordani az épület köveit, feltehetően a nagyvázsonyi vár erődítéséhez és később a monostorapáti plébániatemplomhoz is jutottak innen kövek. 1564-ben a veszprémi püspökség birtoka lett a terület, az apátság elhagyott maradt. 

Az almádi bencés apátság feltárása, egy római oroszlán és egy víziszörny

2014-ben feltárások kezdődtek a romnál Buzás Gergely régész vezetésével Hangodi László közreműködésével, civil kezdeményezésre. Jelentős a helyi összefogás a romterület feltárására, konzerválására és bemutatására. A komplexum 10 000 négyzetméteres. A feltárás sok érdekességgel szolgált eddig. Azt sejteni lehetett, hogy keletelt, háromhajós bazilika rejtőzik a föld alatt, ez valóban így is van, 15 méter széles, 30 méter hosszú az épület. Nyugat felől ikertornyok tartoztak az épülethez. Az egyik szenzáció, hogy megtalálták a főhajó szentélyében az alapító Atyusz és mostohaanyja Gyönyörű (Genuru) úrnő, az alapítási szándékot felvető Bánd második, fiatal feleségének háborítatlan falazott sírját. Gyönyörű úrnő az alapító utáni első donátora volt az apátságnak, férje halála után szentföldi zarándokúton is részt vett. A sírt egy másodlagos felhasználású római kő zárta, amelyen tengeri sárkány faragványa látható, illetve olvasható eredeti tulajdonos, Claudius, egy fiatal római losvaskatona neve. Előkerült még egy szintén másodlagos felhasználású, római korból származó kőoroszlán is, amely feltehetően a mostani hegyesdi víztározó tó területén álló római villából származott. Kapuőrző kőoroszlánt, igaz nem rómait, hanem középkorit a közeli Litéren ma is meg lehet csodálni a templom csodálatos kapuzatával együtt.

Középkori rotunda az almádi apátság temploma mellett

Másik izgalmas lelet az apátsági templom délkeleti végében előkerült hatkarélyos, 7 méter átmérőjű rotunda, azaz körtemplom. Ezt is a XII. században emelték, de a templomépületnél később. A templomépülethez építették hozzá, de a két helyiség között nincs átjárás. Sajnos a századok során a kincsvadászok pont a rotunda környékét bolygatták meg leginkább, helyenként a körtemplom alapozását is kiásva. 

A hatkaréjos almádi körtemplom feltárt alapfalai

A XII. századi körtemplom, azaz rotunda maradványai az almádi kolostorromnál


Az apátság jelene, jövője

Monostorapáti községnek és a plébániának is szándéka a romok turisztikai célponttá, zarándokhellyé tétele. A közeli forrásnál, Szent-kútnál Mária jelenést írtak le, így az apátság és a forrás akár szakrális úticél is lehet. A feltárt leletanyag egy részét a monostorapáti helytörténeti gyűjteményben szeretnék bemutatni. A feltárások folytatódnak, a falak részleges konzerválására 2020-ban nyert a projekt 8 millió forintot. A romhoz vezető erdei séta önmagában is egy kellemes élmény, mi egyik évben ősszel, szarvasbőgés idején közelítettük meg, az agancsok csattogása kísérte végig útunkat, ami még izgalamasabbá tette a túrát. Bízzunk benne, hogy néhány éven belül még több ismerettel és egy látványos romkerttel leszünk gazdagabbak a feltárásoknak köszönhetően!

Fényképek az almádi kolostorromról 2015 (Márián Gábor)

Az ösvényről látható ásatási nyomok

Vöröshomokkő köveket is használtak a körtemplom építéséhez

Egy kiásott kőküszöb

A körtemplom maradványai

A hatkaréjos körtemplom falmaradványai belülről

Feltárt alapfalak

Feltehetőleg feltárt csontmaradványok

Az almádi monostor romjainak falmaradványai

Az almádi bencés apátság tornyának maradványai


Fényképek az almádi kolostorromról 2018 (Márián Gábor)


Az almádi apátság falmaradványai

A fantasztikus almádi rotunda

Az almádi kolostorrom egyik épülete

Az almádi kolostor templomának egyik tornya

Falmaradványok küszöbkővel

Omladék kövek

Az almádi konvent egyik épülete

Faragott kövek és ökörfarkkóró

Egyre több falmaradvány kerül felszínre a feltárással

Megfigyelhető, hogy az almádi rotunda alapjait is aláásták kincskeresők

Almádi bencés apátság fekete-fehérben

Egy álganajtúró segít a feltárásban :)

Az almádi kolostorrom a Google térképen

Az almádi bencés monostort Veszprém megyében, Monostorapáti község határában találjuk a Boncsos-tető egyik északi mellékplatóján. Monostorapátiban a két falurészt elhatároló mezsgyén le lehet parkolni. Innen a sárga rom jelzés erdei úton elvezet a romokig. Az út ábrázolásában lehetnek eltérések, de igyekeztünk követni a túraútvonal nyomvonalát, ha rátalálunk a sárga romjelzésre, onnan már egyszerű dolgunk van. A kapolcsi műút mentén ki van helyezve egy rom tábla, és vezet a hegyre egy meredek földút, mi nem ott próbálkoztunk, elég meredeknek tűnt.


Felhasznált irodalom


Hangodi László - Fejezetek az almádi Boldogságos Szűz Mária és Mindenszentek bencés apátság történetéből I. II. III. IV.
Celenkó Borbála - Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében
Helyi ismertetőtábla
Almádi rotunda a Natgeo oldalán
A romról a VEOL oldalán
A kolostorromról a WeLove Balaton oldalán
A romokról a termeszetjaro.hu oldalán
A romról Monostorapáti község oldalán
A romegyüttes jövőjéről a muemlekem.hu oldalon
A rotundáról a muemekem.hu oldalon
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.
Holub József: Az Atyusz nemzetség

A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk, te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon! A Goole térkép ikonjai a Mapsmaker oldaláról származnak.



2021/04/02

A csodálatos Káli-medence látnivalói 2.

 A Káli-medence középkori épített látnivalói

A Káli-medence a Balaton-felvidék egyik legizgalmasabb területe, egy korábbi cikkünkben már megemlítettük néhány látnivalóját. Az utóbbi időkben nagyon felkapottá vált a környék, köszönhetően természeti és kulturális örökségének, illetve a Balaton közelségének. Most elsősorban a medence épített örökségéről szeretnénk szót ejteni.

Középkori templomromok, romok a Káli-medencében (szöveg Kapui Ferenc, fényképek Márián Gábor)

A Káli-medence különösen gazdag középkori látnivalókban, szinte minden települése rejt valami izgalmat a történelem iránt érdeklődők számára. A Balaton-felvidék, illetve a Balaton tágabb környéke is bővelkedik érdekességekben, látnivalókban, de Kál horka földje még így is kiemelkedik a mezőnyből. Kezdjük az épített látnivalók bemutatóját keletrő, és haladjunk nyugati irányba.

Monoszlói református templom életfa motívummal díszített kapuzata

A monoszlói templom a romanika időszakában épült, feltehetőleg a XI. század végén vagy a XII. század elején. 1252-ben említik először a falu nevét Monoslaoként. Feltételezik, hogy az életfa motívummal díszített kapuzat a XIII. században készülhetett, a falu híres szülöttének, Monoszlói Ladomér esztergomi érseknek köszönhetően.

Románkori íves, bélletes templomkapu Monoszlón az ajtó felett félköríves, indás életfa motívummal.

Monoszlói templom románkori kapuzata életfa motívummal


Szégyenkő a köveskáli református templom előtt

A Káli-medence egyik érdekes emléke a Köveskál református temploma előtt álló szégyenkő, amely állítólag korábban a toronyban sisakközépként funkcionált. Ezt a megszégyenítő eszközt általában a református templomok közelébe állították, és nők büntetőeszközeként használták. Az elmondások alapján „lopókat, csalókat, megesett fehérnépeket, paráználkodó asszonyokat” ültették rá, akiknek tűrni kellett a templomba igyekvők szidalmazását, esetleg köpdösését. A református templom utcáján továbbhaladva a határban megtalálhatjuk a Pellengér-dűlőt is. Ez a területnév utalhat arra, hogy régen itt helyezhették el a bitót, illetve itt földelhették el a kivégzettek földi maradványait is. 

Egy félig földbeásott nagy kő a fehérfalú templom előtt, háttérben a templom ódon faajtaja kőkeretben.

Szégyenkő a köveskáli református templom előtt


Sóstókáli templomrom, egy eltűnt Árpád-kori falu utolsó emlékei

Keveset tudunk a templom történetéről, hiszen hiteles okleveles említése nem maradt fenn. Sóstókál falut viszont 1389-es említésből ismerjük. A templom feltehetően a XIII. században épült. Keletelt, egyenes szentélyzáródású kis románkori templom. Diadalíve, északi, keleti és részben déli fala áll. Komolyabb feltárás és konzerválás nem volt a romnál. Hangulata remek, egy nagy rét közepén áll messzebb a településektől. A szomszédos, ma is álló káli falvak templomainak tornyai és néhány távolabbi tanúhegy látszik a messzeségben. Érdemes besétálni hozzá, ha például az ember a közeli Kornyi-tónál jár.

Sóstókáli templomrom falmaradványai nyílással a szentély észak-keleti falán.

Sóstókáli templomrom észak-kelet felől


Sóstókáli templomrom a Kornyi-tó felőli irányból

Kilátás a sóstókáli romtól Kővágóörs templomtornyaira


Sóstókáli pusztapalota rom és egy pilótabaleset története

A sóstókáli pusztatemplomtól mindössze pár száz méterre fekszik a bozótban. Környezete elég gondozatlan, ez az érdekesnek ígérkező épületmaradvány többet érdemelne. A fellelhető forrásokban szó esik arról, hogy római alapokra épülhetett a palota a középkorban, de tudtunkkal ezt megerősítő vagy megcáfoló feltárás még nem történt a területen. Amennyiben a bozóthelyzet épp engedi, a ma látható rom falai valószínűleg inkább középkoriak. A rom közelében fellelhetünk még emlékművet, amely Hajdu László pilóta itt elszenvedett balesetének állít emléket. 


Hajdu László pilóta balesetének emlékműve


A sóstókáli palotarom csekély falmaradványai a bozótban.

Sóstókáli palotarom falmaradványai


Sásdikál templomának romja, csekély falmaradványok a Sásdi réten

Sásdikál egy eltűnt, Árpád-kori falu a Káli-medencében. Templomának helyét jelző romhalmazt a Sásdi-réten találjuk. Feltáratlan, pontos alaprajza sem ismert. 1283-ban említik hivatalosan először a falut, 1389-től a Rátót nemzetségbeli Gyulaffyak birtoka. Tőlük az Eszterházyak vásárolták meg. 1548-ban a törökök okozták vesztét.

Kilátás a Hegyestűre a sásdikáli templomrom falmaradványaitól

Sásdikál templomromjának csekély maradványait rejtő facsoport a Sásdi-réten


Töttöskáli templomrom
, ékszerdoboz a Fekete-hegy lábánál

A töttöskáli templomrom feltehetően azonos Szentvidkál romtemplomával. Szentvidkál első említése 1277-es, maga a templom feltehetőleg XII. századi, de közelében feltártak egy X. századi lovassírt. Az Árpád-kori falusi templomocska keletelt, egyenes szentélyzáródású, déli falán megfigyelhető egy csúcsíves záródású résablak. A török pusztítás után még újratelepült, a XIX. század elején még misézőhely volt. Békefi Remig leírása szerint 1876-ban már rom. Az ő 1905-ös dokumentációja szerint még megvolt a templom szentélyének dongaboltozata, a szentély keleti zárófala illetve a diadalív, sajnos ezek ma már leomlottak. Hangulata ugyanakkor magával ragadó, érdemes felkapaszkodni a Fekete-hegy lábához. Nem nagy erőfeszítés, viszont remek kilátás nyílik a Káli-medencére.



A töttöskáli templomrom sötét színű falmaradványai, jobbra az egykori kapuzat árkádja aládúcolva

Töttöskáli templomrom észak-nyugat felől


A töttöskáli templomrom egykori szentélye, balra kis résablakkal

Izgalmas présház a rom mögött

Velétei palotarom Szentbékkálán

A velétei palotarom a Balaton-felvidék egyik ritka, nem közvetlen szakrális célokat szolgáló középkori romja. 1377-ben kelt királyi oklevél szerint a helyi nemesek a veszprémi püspökség számára adhatták el vagy zálogosíthatták el káli birtokaikat, így feltehetően ekkor szerzett a káptalan nagyobb birtokot a környéken, amelynek ez a lakótorony lehetett a birtokközpontja. Pusztulását feltehetően a török támadások egyike okozhatta 1590-ben. Figyelemre méltó a rom keleti oldalán a gótikus, vöröshomokkő kőkonzol, amely az impozáns épület erkélyét tartotta egykoron.

Velétei palotarom magasan álló falai

A velétei palotarom szemből


Velétei palotarom egykori erkélyét tartó kőkonzol


Kerekikáli templomrom
, és földvár

A Kereki-dombot már Kál horka nemtzetsége birtokba vette a honfoglalás után és földvárat bírt itt. Maga a földvár bronzkori, így a Kálok tulajdonképpen csak birtokba vették, eredetileg bronzkori, hozzávetőleg 3000 éves. Kereki falu első említése 1292-re datálódik. A Kál nemzetség után királynői birtokba kerül, majd a veszprémi püspökségé lesz. A templom keletelt, egyenes szentélyzáródású, nyugati oldalán egykor karzat állt, bejárata dél felé nyílhatott. Az 1530-as évektől sorozatban következő török támadáshullámok nem kímélték a környéket, a folymatos lélekszámcsökkenés tettenérhető az adóösszeírásokból. Kerekikált 1548-ban fel is égette a török, ezután elnéptelenedett.

Kilátás a Hegyestűre a kerekikáli templomromtól


A kerekikáli templomrom nyugati oromfala


Kerekikáli templomrom dél felől fotózva


A nyugati fal a templomrom belsejéből


Mindszentkállai kisfaludi templomrom

Kisfalud eltűnt falujának nyoma ez a néhány faltöredékből álló rom. A forrásokban előfordul, hogy Mindszentkálla régi templomaként azonosítják, de Kiskál néven, amelyet később Kisfaludnak neveztek, önálló faluként is említik, mi ezt a magyarázatot tartjuk valószínűbbnek. A régi mindszentkállai templom feltehetően a mai helyén állt, és 1829 előtt lebontották. Állítólag a középkori keresztelőmedencét a mai templomban őrzik. A falut 1335-ben említik először. Az 1534-es rovásadóösszeírás még említ 2 adózót, 8 szegény-, 1 szolga- és 2 pusztatelket.  1536-ban már csökkentek ezek a számok. Az 1548-as török támadás néptelenítette el a falut, amely valószínűleg később újratelepült és beolvadt Mindszentkállába.

Kisfalud (esetleg Kiskál) egykori falujának templomromja háttérben Mindszentkálla


Kilátás a kisfaludi templomromtól a Káli-medencére, Hegyestűre és Köveskálra


Kisörsi templomrom, mesélő kövek a Káli-medencében

Az egykori Kisörs település nem azonos a közeli Kisörspusztával. Első említése 1373-ra tehető. Feltehetően az 1500-as évek törökdúlásának esett áldozatul a falu, és nem települt újra. A XVII-XVIII. században már romként írták le. Az 1900-as évek első felében még harangtornyáról is beszélnek a leírások, ezzel ma már nem találkozni. Csekély falmaradványai a Káli falvak egy részének elmúlásáról mesélnek a bozótban.


Kisörsi templomrom csekély falmaradványai


Kisörsi templomrom a Káli medencében


Kővágóörsi zsinagóga romjai

Nem középkori rom, és talán már nem is sokáig rom a kővágóörsi zsinagóga épülete. A kővágóörsi hitközség 1778-ban alakult, de feltételezhető, hogy a településnek a középkorban is lehetett zsidó lakossága. A zsinagóga építését 1820 körülre teszik. A II. világháborúban Kővágóörs zsidó lakosságát elhurcolták, sokukat megölték. A háború után a zsinagóga az ÁFÉSZ raktára lett, a 80-as évektől magántulajdonba került. A fordulatot 2019 hozta el, egy négyfős társaság megvásárolta, kipucolták a gazból, elhordatták a szemetet és a Káli Medence Zsinagógája Alapítványnak ajándékozták. Várhatóan hamarosan rendbe hozzák az épületet, és különféle kulturális eseményeknek adhat otthont, megmenekülve az enyészettől.

A kővágóörsi zsinagóga női karzata

A kővágóörsi zsinagóga festett falai

Romos zsinagógaépület kővágóörsön, balra a női karzat külső feljárata. Lemállott vakolatú téglafalak.

A kővágóörsi zsinagóga romos állapotban


Salföldi pálos kolostorrom

Bár többször meglátogattuk már a romot, írni még nem írtunk róla cikket, de idővel ezt mindenképpen pótolni fogjuk. A kolostort 1263-ban már mint meglévő, Mária Magdolnának szentelt pálos kolostort említ egy oklevél kőkúti kolostor néven. A dokumentumok szerint élt a környéken egy Kőkúti vagy Köveskúti család, akikről nem sokat tud a történetírás. Egyik tagjukat Salnak nevezték, Salföld feltehetően róla kapta nevét. A terület volt az Atyusz nembeli Sol, Saul vagy Sal ispán birtoka, feltehetően a Kőkúti család az ő ágának leszármazottja lehet. A XVI. században székhelyüket Salkőkútnak, a családot Salkőkútinak vagy Salköveskútinak nevezték. A szűk környéken két Kőkút is létezett, a másik a mai Kékkút. A törökdúlás idején mindkét falu elnéptelenedett, a visszatelepüléskor feltehetően a megkülönböztetés miatt az egyiket Salföldnek, a másikat Kékkútnak kezdték el nevezni. A XV. században I. Ulászló és Erzsébet királynő híveinek belharcai miatt elhagyják a kolostort. 1475-ben búcsúengedélyt kap a kolostor, tehát ekkor feltehetőleg lakott. A régészeti feltárás szerint a XV-XVI. század fordulóján későgót stílusban átépítették, viszont a rendi összeírás 1520-ban már nem említi. Vagy elhagyták, vagy más szerzetesrend (ferencesek) vették birtokukba, mint az uzsaszentléleki kolostort. Lakói valószínűleg az 1554-es török hadjárat miatt hagyták el végleg.

Salföldi pálos kolostorrom Mária Magdolnának szentelt temploma


A salföldi pálos kolostorrom épületei

A salföldi kolostorrom templomának gótikus ablaka


A Káli-medence látnivalói térképen



Felhasznált irodalom


Veress D. Csaba: A Kál-völgy története
Helyi információs táblák
Monoszló a Wikipédián
Gelencsér József: Megszégyenítő büntetések a Káli-medencében
akibic.hu cikke a Kővágóörsi zsinagógáról
A kővágóörsi zsidóságról a Magyar Zsidó Lexikonban
A balatoni zsidóságról a Hasznos sikoly oldalon
Veress D. Csaba: A Kál-völgy története
Helyi információs táblák
Koppány Tibor: A Balaton-felvidék románkori templomai
Kovács Sándor: A Balaton-felvidék középkori templomromjai Cholnoky Jenő munkásságában
Sch. Pusztai Ilona: A salföldi Mária-Magdolnáról elnevezett pálos kolostor
Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai 
Korábbi cikkeink a már közölt romokról


A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon!