A sólyi papírmalom rövid története (Kapui Ferenc)
Ezúttal a sok templom- és várrom után egy ipari épület romjait szeretnénk bemutatni. A helyszínt mi nagyon izgalmasnak találtuk a kis mesterséges csatornával, amelyet a veszprémi Séd patakból ágaztak le egy rövid szakaszon. Evidens, hogy egy malomról lesz szó ebben a bejegyzésünkben, de nem akármilyenről, hanem az ország kb. 60, illetve Veszprém megye 3 egykori papírmalmának egyikéről.
|
Sólyi papírmalom |
Kr. e. 1400-ban Kínában már készítettek papírt, és Kr. u. 105-ben pedig már szorgalmazták, hogy a hivatalokban inkább ezt használják a drága selyem helyett. Hazánkban Károly Róbert állt ki először amellett 1310-ben, hogy a hivatalos dokumentumok papíralapúak legyenek, feltehetően gazdasági okokból kifolyólag. Ekkor még csak import papírt használtak a Magyar Királyság területén, az első papírmalom Lőcsén, 1515 körül létesült. Innentől számítjuk a magyar papírgyártás kezdeteit.
Az 1780-as években határozta el a zirci cisztercita apátság, hogy a hozzá tartozó sólyi területen szeretne létesíteni egy papírmalmot. A pontos alapítási időt nem ismerjük, de annyi bizonyos, hogy 1790. április 7-én indult meg a papírgyártás Sólyon. Egész komoly ipari létesítmény lehetett a maga korában, egy 577 négyszögöles telken húzták fel a malom épületét, amelynek földszintjén a malommű mellett 2 szoba, emeletén 2 újabb szoba és egy konyha helyezkedett el. A padlás szárítóhelyiségként szolgált. A kerített kertben 1 istálló 2 fészer, egy különálló fészer kamrával, egy pince és a kert végében egy árnyékszék foglalt helyet. A 3 alulcsapós malomkerék helye ma is jól látszik a malom csatorna felé eső falmaradványán. A kis csatorna duzzasztója szabályozta a lejjebb elhelyezkedő vízimalmokhoz jutó víz szintjét, sodrását is.
Bonaventura ciszter előjáró 1789 áprilisában már szerződést kötött az első mesterrel, Joseph Politzerrel. A külföldi csengésű név nem meglepő, a malom 12 ismert árendátora között főként német és holland ajkúakat találunk, főként ők voltak a papírgyártás mesterei a korban. A malom fénykorában tíznél több alkalmazott is serénykedett a papírgyártásban, akadt köztük szolgáló, legény, szakács, a személyzetet saját konyha látta el, illetve kocsis, aki az áru célba juttatásáért és az anyagok mozgatásáért volt felelős. A Sólyon gyártott papírok nagyrészt vízjellel voltak ellátva, ez akkoriban egyfajta márkázást is jelentett, illetve a hivatalos iratok hamisítását nehezítette, ami a törvény szigorúan, sok esetben halállal büntetett. A papírmalmok legfőbb megrendelő a környékbeli közigazgatási- és egyházi hivatalok voltak. A környék több településén megtalálhatók a sólyi vízjellel ellátott papírosok. A malom bérlése nem volt mindig egyszerű, a bérbeadók folyamatosan próbálták emelni a költségeket.
Hamarosan a papírgyártás gépesítése kezdte ellehetetleníteni a papírmalmok tevékenységét, az olcsóbb, gyorsabb technológiával nem tudták felvenni a versenyt. 1851 körül végül leállt a papírgyártás Sólyon, az épületet elhagyták. 1920-ban egy budapesti magánember kis vízerőművet szeretett volna itt létesíteni, ennek nyomait mutatja a betonzsilip, de ez végül nem valósult meg. 1945-ben érték találatok az épületet, azóta sajnos folyamatosan pusztul. A dicső múltról csupán a leírások, és a csatorna felőli falmaradvány árulkodnak, pedig az objektum létesítésekor még költemények is születtek. Íme egy kis verses adalék, hogy az alapításkor mennyire örültek Sólyban a papírmalomnak, és mennyire nagy dolognak számított az ide települő ipari létesítmény:
"... Kétkezi munkáját Isten boldogítsa.Fáradsága hasznát bőven szaporítsa.Nemes országunknak légyen nagy hasznára.E kis helységnek szolgáljon javára.Egy szóval: forgását Isten igazgassa,Kiket illet pedig megjutalmaztassa."Sólyi fakard
Sóly neve talán másról is ismerős lehet, nem csupán a papírmalomról, mégpedig egy hatalmas fakardról. A világ legnagyobb fakardja mintegy 12 m-re magasodik Sóly fölé egy kisebb dombocska tetejéről. A kardot 1998-ban állították Szent István és Koppány csatájának emlékére, ami feltehetően Sóly közelében zajlott. Sajnos 2014-re kidőlt a fakard, bízzunk a mielőbbi pótlásában.
|
A sólyi fakard |
Sólyi kálvária
Érdekes az atmoszférája a sólyi kálváriának. Korábban írtunk egy bejegyzést a
Balaton környékének izgalmas kálváriáiról, amelyben a sólyit is megemlítjük. A vízmű épülete szolgáltat bizar hátteret a sólyi Golgota számára, és egy-egy kidőlt villanyoszlop betontuskója is próbál a stációk közé férkőzni.
|
Sólyi kálvária |
Fényképek a sólyi papírmalom romjairól (Márián Gábor)
A sólyi papírmalom megközelítése
Sóly a Balatontól észak-keletre, Veszprém megyében található. A rom felé vezető út sajnos nincs jelölve a faluban, ez összhangban áll a környezet rendezetlenségével. Megtalálása azért nem igényel nagy erőfeszítést. A papírmalomhoz úgy juthatunk el, ha elindulunk a település Vasút utcáján. Ennek elején amúgy a tűzoltószertár tetején egy régi tűzoltósági masinát is láthatunk. Az utcában 2 régi kőhídon kell átkelni. Az első partján egy régi malom nyomait láthatjuk, ma lakóháznak tűnik. A második hídon való átkelés után rögtön észak felé (balra) fordulva egy földúton kell kb. 400-500 métert haladni. Balra lesz egy tábla amely a vízművek épületét jelzi, de itt nem kell elfordulni, egyenesen kell tovább haladni kb. 50 métert, és balra megpillanthatjuk a magas kőfalat.
Sólyi papírmalom romja nagyobb térképen való megjelenítése
|
Tűzoltószertár a Vasút utca elején |
|
Régi híd, áthaladás után itt kell balra fordulni |
|
A Vízügy telepe, közel a romhoz, egyenesen tovább kell menni |
|
Balra a bozótban található a rom |
Felhasznált irodalom
A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk, te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket
Facebook oldalunkon!