A velétei palotarom rövid története (Kapui Ferenc)
A legtöbbek számára Szentbékkálla a Szentbékkállai-kőtengerről nevezetes, azért akad a falu közelében más látnivaló is. A XIV. században a veszprémi püspök építtette a gótikus stílusú velétei palotát Szentbékkálla mellett, melynek romjai még ma is állnak a Káli-medencében. A palotarom Szentbékkálla település fölött, a Veléte-hegyen található.
|
Velétei palotarom |
Azon ritka balatoni, középkori eredetű romok közé tartozik a 7×7 m alapterületű lakótorony, amelyek nem közvetlen egyházi célokat szolgáltak. Figyelemre méltó a rom épületsarkán kiugró faragott kőkonzol, amely régen az erkélyt tarthatta. Az írásos emlékek szerint 1559-ben a falu földesura, a veszprémi püspök itt "palotát" bírt, amely feltehetően azonos ezzel a rommal. Az egyik forrás szerint 1590-ben pusztult el, feltehetően a törököknek köszönhetően. Ez annyiban érdekes, hogy a helytől pár kilométerre lévő töttöskáli templomot már 1531-ben feldúlták, persze ennek ellenére azért valós lehet a dátum. Több forrás egyemeletesként említi a palotát, de elnézve a romot az embernek monumentálisabb benyomása támad. A
hazajaro.blogspot.hu oldal veti fel több esetleges szint lehetőségét. Érdekes, hogy a képeinken is látszó gerendák elég alacsonyan vannak, ezekhez képest pedig az erkély jóval magasabban. Tekintve, hogy a kor alacsonyabb embereinek nem feltétlenül kellett hatalmas belmagasság, akár több szint is elképzelhető, illetve akár egy pinceszint is.
Egy forrásban megjelenik, hogy a helyi mondák szerint III. András király feleségének vadászkastélya lehetett a környéken. Rápillantva az épületre, inkább későbbire saccolnám, gótikus jelleget mutat. Ugyanakkor Szentbékkállát az ő idejükben már lakták, és a környéken jellemzőek voltak a királyi, királynéi birtokok. Tudtommal ez a feltételezés ezek ellenére nem megalapozott. 1377. október 8-án ket királyi oklevélben arra utasítja a helyi nemeseket, ogy birtokaikat a veszprémi káptalannak adhatják el vagy zálogosíthatják el. Feltehetően ettől kezdve épült ki komolyabb birtokrendszere a püspökségnek ezen a területen, amelynek birtokközpontja lehetett ez a palota.
|
Erdei sikló a velétei palotaromnál |
Érdekes élményben volt részünk 2009-es ottjártunkkor, a hajdani püspöki palota egy hatalmas erdei sikló otthonául szolgált, amely kígyóként megkísértette az egykori püspöki lakot. Ekkora példányt még sohasem láttunk korábban, a Kárpát-medencében szinte teljesen "kígyómentes" nyugalmához szokott szemeinknek nem kis meglepetést okozott a méltóságteljes állat. Érdemes megnézni a róla készült felvételeket.
A Veléte elnevezés eredete
Veléte nevű helynév létezik ugyan, de Huszt mellett, és azt szláv személynévből eredeztetik. (Veleta) A Balaton-felvidéken nincs nyoma Veléte nevű településnek, de a környéken adatunk van egy Belethfalwa (1379) nevű helységről, amelynek neve fennmaradt még Belothafalva (1389), Berethfolua (1428) alakban is. Ez a helység azonban Csánky Dezső szerint Zala megye délnyugat részén volt.
Fényképek a velétei palotaromról 2009 (Márián Gábor)
|
A palotarom szemből |
|
A palotarom belseje |
|
A rom oldalról |
|
A rom szemből és a hajdani kapuzat |
|
Az erkélyt tartó kőkonzol |
|
Itt lehettek az ablakok |
|
Az első emeletet tartó gerendák nyomai |
|
Egy kis borostyán a falakon |
|
A tekintélyes méretű sikló |
|
Erdei sikló teljes hosszában |
|
Búvóhelyet keres a falak repedéseiben |
|
Kicsit megijedt tőlünk |
|
Tekergőzés a falakon |
A velétei palotarom megközelítése Google térképen
A velétei palotarom a Balaton északi oldalán, Veszprém megyében, Szentbékkálla mellett, a
Káli-medencében található. A ma is használt templom előtt, a Kossuth utcában megállunk, felmegyünk a templomdombra, és a templom mellett nyugat felől elhaladunk, a temető jobb kéz felől fog látszani. Majdnem végig megyünk a temető mellett, de kerítés vége felé balra (nyugatra) nyílik egy kis út. Ezen kell pár 10 métert haladni. Update: 2014-ben tavasszal egészen jól megtisztították ezt az utat és környékét. Érdemes ránagyítani a térképre a könnyebb tájékozódás érdekében!
Felhasznált irodalom
Veress D. Csaba: A Kál-völgy története