Google+ Balatoni romok: Kustányi templomrom (Kehidakustány)

2014. március 20., csütörtök

Kustányi templomrom (Kehidakustány)

A kehidakustányi templomrom története (Kapui Ferenc)

A kehidakustányi rom
Első, de minden bizonnyal nem utolsó posztunk Zala megye jelenlegi területéről Kehidakustány Árpád-kori templomromjáról szól. A településről elsősorban a termálfürdő ugrik be az emberek nagy részének, de azért akad más látnivaló is a faluban, azaz egykori falvakban.

A jelenlegi települést a keletebbre lévő Kustány, a nyugati Kehida valamint Barátsziget települések együttese alkotja. Kehida neve feltehetően a "kőhíd" ejtésváltozatából ered, utalva a Zala-folyó egyik átkelőhelyére. Kustány ősi magyar név. Az ominózus templomrom az egykori Alsókustány, vagy Egyházaskustány település temploma volt, amelyet 1256-ban említi először hiteles forrás, építését korábbra teszik. A terület búcsújáról már az ezres évek elején is megemlékeznek, talán feltételezhetjük a nagyon korai építést. Maga a terület a Koppány nemzetség birtoka volt, Zala és Somogy jelentős részével együtt. Később a Kanizsai, Hédervári és a Szentkirályi családok birtoka a terület. A 16. században megerősítették a templom környékét, készülvén a török érkezésére, ami 1588-ban be is következett, és ezzel a település és a templom pusztulása is.

A törökdúlás után hamarosan újranépesedett a környék, már az 1600-as évek elején. A templomot is rendbe hozták, barokk átalakításokat eszközöltek rajta. Így ma már a román kori épületből semmi sem látható, a mai nyomok inkább a gótika és a barokk emlékeit őrzik. Az 1860-as években Rómer Flóris is járt a területen, ő még láthatta az erődítés nyomait, 1863-ban egy álló bástyát még leírtak. A templom vesztét végül az egykor biztonságot nyújtó mocsaras, ártéri vidék okozta, hiszen a maradványok nagy részét töltéshez, árvízvédelmi célokhoz hordták szét. A terület amúgy Barátsziget, vagy Remetesziget nevet is viselte, a környező romokról azt is gondolták, hogy kolostor nyomai lehetnek, de ezt igazoló, hiteles forrás eddig nem került elő, valószínűbb, hogy csak a templom erődítéséről lehetett szó. A helyi legendárium szerint a két utolsó remete egyikét egy szőrmebundában élte a halál, amikor is egy arrafelé vadászó ember medvének nézte, és lelőtte. Másikuk hosszú életet élt, Hertelendy Anna pártfogoltjaként.

A templom korábbi méreteire csak következtetni lehet, 6 méter széles, 18 méter hosszú és kb. 7,5 méter magas lehetett. A leírások szerint tagolt volt, ez megerősítheti a későbbi korok hozzáépítését, a keletelt tájolás pedig a korai keletkezési időpontot. Ma a nyugati fal, és az arról kőkonzolokon induló torony fele látszik, egy 1962-es tavaszi vihar során repedt ketté a magaslat, azóta csonkán árválkodik. A déli és az északi falszakasznak csak kevés maradványa látható, az apszis oldala teljesen elpusztult. Kapuzata nyugatról nyílt. Bár 2007-ben felmerült rekonstrukciója, 2011-es látogatásunk során ennek nyoma egyelőre nem volt látható, bár maga a rom területe meg volt tisztítva az aljnövényzettől. Bízzunk benne, hogy az állagmegóvás megtörténik, és legalább a csonka tornyot még sokáig csodálhatják majd az utánunk következő nemzedékek.

Fényképek a kehidakustányi templomromról (Márián Gábor)

A torony csúcsa

Megmaradt téglafal

Itt futhatott a harangkötél

Megbújva a fák között


A megmaradt fal oldalról

Az egykori kapu

Boltív

A torony csak az 1960-as években hasadt ketté

A torony belülről

A harangkötél csatornája

A falfestés nyomai

Rejtőzködés

Mikrovilág a rom mellett

A kehidakustányi templomrom megközelítése (térkép)

A templomrom a Balatontól észak-nyugatra, Zala megyében, Kehidakustány határában található. Mi a keletebbre fekvő Kustányt és a nyugatabbra lévő Kehidát összekötő Malom utcáról fordultunk dél felé a Sportpálya utcán. Ezen az úton kell haladni kb. 1,5 km-t dél felé, majd egy elágazási lehetőségnél balra, azaz keletre kell venni az irányt, majd pár 10 m után ismét délre. A rom egy idős tölgyesek által övezett kis ligetben áll. Ottjártunkkor az úton néhol magas volt a fű, de autóval járható volt, szinte teljesen a romig. Esősebb időben érzésünk szerint probléma lehet a megközelítés, lévén ez a terület mégiscsak a Zala bővebb ártere.



Felhasznált irodalom


A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk, te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon!