Somogyvámosi pusztatemplom

A somogyvámosi pusztatemplom története (Kapui Ferenc)

Somogyvámos legendás hely. Az egykori templom impozáns, fehéren világító falai rögtön megmozgatják a történelemre fogékony emberek fantáziáját. A templomrom évaszázadok óta dacol az idővel a pusztában, jelenleg szántóföldek veszik körül. Úgy közelíthető meg, hogy a látképbe más, közeli ember alkotta építmény nem zavar bele, ezáltal az időutazás még hitelesebb. Apropó időutazás, a feltáráskor a szentélytől 14 m-rel keletre egy őskori tapasztott tűzhely nyomaira bukkantak, így megállapítható, hogy a vámosi puszta területét nagyon régen is lakták már. A templomrom környékén időrendben a következő korú edénytöredékeket találták az 1968-as feltáráskor: neolitikum: vonaldíszes kultúra, rézkor: péceli kultúra, bronzkor, valamint egy Valens-, egy Valentinianus-érmet. 

Somogyvámosi templomrom

A somogyvámosi templom építése

A templom építése, három fő periódusban történhetett. Először egy románkori, 12. századi falusi kis templomocska állhatott a területen, amely kisebb volt a jelenlegi alapterületénél. A romanikából származó falakat döngölt agyag alapozással látták el. A jelenlegi templomot úgy bővítették a 13. században, hogy északi és nyugati falát meghagyták, a délit, és a keleti abszist pedig "kitolták". Az eredeti abszis félkörív záródású volt, a gótikus átépítésű sokszögzáródású (nyolcszög), támpillérekkel erősített. A polygonális szentély már a XIII. sz. elején megjelenik szerzetesi templomainknál, elsősorban a cisztercieknél és a premontreieknél. Az újabb, gótikus falak habarcsba rakottak. A templom keletelt. A kutatások szerint a templom 12. századi építése és gótikus bővítése között maximum két emberöltő telt el, ez viszonylag rövid idő. Logikusan következtetve két dolog miatt lehett szükség a bővítésre. Vagy egyszerűen demográfiai indokra vezethető vissza, magyarán több ember használta a templomot, a környék középkor eleji településszerkezete elég sűrűnek mondható itt, vagy valamely reprezentatív cél motiválhatta az építkezést.

A somogyvámosi templomrom leírása

A rom bejárata a déli oldalon helyezkedhetett el, tornya az északin áll ma is, ami meglehetősen ritka. Hasonló példát a közelben falusi templom esetében a dabosi templomromnál tapasztalunk, a középkori tornyok leggyakrabban a nyugati oldalra szoktak épülni. Az 1861-ben lebontott pécselyi templomnak is az északi oldalon állt a tornya. Ferences templomok esetében építették a tornyot az északi oldalra azokban az esetekben, amikor a kolostor is észak felé csatlakozott az épületegyütteshez. Somogyból ismerünk 13. századi ferences kolostorokat. Ilyen az 1248-ban már meglevő Juthi-kolostor és az 1295-ben alapított segösdi ferences kolostor. Mára mindkettő elpusztult. Nem zárható ki a ferences hatás, igaz nem is bizonyítható. Maga a torony téglából rakott, akárcsak a templom, alja négyszög alakú, teteje nyolcszög alakú, nyolcszög alapú toronysisakkal. Hasonlóan nyolcszög alapú toronysisakot a Balaton környékén a Szigligeten álló avasi csonkatoronynál láthatunk. A torony és az északi fal egy kis hozzátoldott épületet fog közre, ez a csontház, azaz osszárium, amelyben égetett emberi csontokat találtak, hasonlót hasonló helyen szintén láthatunk Daboson. E mellé nyugatabbra építettek még egy vékony falú kis épületet a legkésőbbi, feltehetően 15. századi építési periódusban, amelynek feltáráskor nem határozták meg funkcióját, észak-nyugat felől nem köt be a hajó falába. Hasonló toldást a dabosi romon is megfigyeltek, ott nyugatra nyílt a kis épületrész és feltehetően ott az alapítócsalád temetkezőhelyéül szolgált. A hajóban, a diadalív északi pillérénél lépcső maradványok lelhetők fel, a torony első emeleti részébe, feltehetően karzatra vagy oratóriumba vezettek, ennek ajtónyílása ma is látható a tornyon. Alsó szintje feltehetően sekrestyeként funkcionált. A diadalív déli hajóbelsőjében mellékoltár maradványait találták a feltáráskor. A főoltártól délkeletre pedig egy téglasírt találtak, amelyet a feltárás előtt a 20. században már bolygattak. A nyugati oromfalat kereszt alakú nyílás díszítette, korábban írtunk arról, hogy ez feltehetően a később divatba jövő sisak kereszt előzménye lehetett, hasonló kereszt alakú nyílást láthatunk a felsődörgicsei romon, de ilyen volt korábbi rajzok alapján Ecséren és a Szent Balázs romon is.

Melyik középkori falu temploma lehetett a ma somogyvámosiként ismert templomrom?

És most foglalkozzunk kicsit egy érdekes dologgal. A jelenkor embere somogyvámosi pusztatemplomként vagy pusztatoronyként nevezi az épületet, de vajon melyik középkori falu romjait láthatjuk? Az okleveles adatok ugyanis több elpusztult települést említenek a szűk környéken, ezek emlékezetét sokszor mai dűlőnevek, földrajzi nevek őrzik. Ilyen például a pápai tizedjegyzékben (1333-37) említett Gelye, amelynek helyét a községtől keletre levő Gillye puszta őrizte meg, vagy Remete falu, amelyét Remetepuszta őrzi. 

A területet 1225-ben vette meg a pannonhalmi apátság a vityai jobbágyoktól és először a Szent Jakab remete-kolostor állott itt. Az 1237-40-ben készült összeírás szerint a terület a szentmártoni (pannonhalmi) apátság birtoka volt. A következő falvakat nevesítik is benne: Remete, Csopak (nem a ma ismert Csopak), Vitya, Kara, Tepej, Györök és Fajsz. A kutatók a középkori leírások alapján azonosították az eltűnt településeket vagy ma is meglévő településekkel, vagy ma ismert más földrajzi nevekkel. Több települést egyházas helyként említettek a források, nyilván a mai romot ezek között kellett keresni. A települések elhelyezkedését pedig szintén a források sokszor nem túl egyértelmű leírásaiból kellett kihámozni. A feltárási dokumentációban a leírt templomromot Györök falu templomával azonosították. Furcsa egyébként, hogy az interneten fellelhető források nagyrészt azt írják, még akár a feltárást vezető Valter Ilonára hivatkozva, hogy a templomot az elpusztult Csopak faluval azonosítja, de a feltárási dokumentációban egyértelműen Györököt írt, amit még sematikus térképen is megjelölt. Szintén izgalmas, hogy néhány forrás Johannita építési befolyást feltételez a gótikus átépítés mögött, főleg arra alapozva, hogy Csopak falu 1229-ben a fehérvári káptalan birtokolta. Az átépítés feltehetően későbbi, amikor már a Szent Márton (Pannonhalma) apátság fennhatósága alá tartozott Csopak is. Illetve a közeli csurgói Johannita kolostor befolyását is említik. Ami persze nem zárható ki, de a képet árnyalja az egyéb építkezési egyezésekre alapozott feltételezett bencés, premontrei, ciszter vagy épp ferences hatás. Érthető, hogy a netes források egy része inkább a Johannita rendet emeli ki, akiktől egy lépésben el is jutnak az amúgy Magyarországon valóban a Johannita rendbe olvadó templomosokhoz, de érzésünk szerint ez inkább csak jól hangzó, clickbate gyanús hatásvadászat, mintsem megalapozott következtetés.

Az Albeus összeírás szerint 1228-ban tehát már biztosan volt egyháza Györök falunak. 1310-ben is Szent Márton egyházának Gyerek (Gerek) faluból való nemes jobbágyait említik. A falu nevét III. Ince oklevele Curbei-nek és Gyrki-nek, Albeus Gyrchi-nek írta. A terület feltárásakor találtak itt Kálmán-kori érmet, amely arról tanúskodik, hogy már a XI. században is volt itt élet. A legkésőbbi lelet pedig egy 1529-es Ferdinánd érem, feltételezhetjük, hogy a falu a török korban pusztult el és vált lakatlanná.

Fényképek a somogyvámosi pusztatemplomról (Márián Gábor)

Somogyvámosi pusztatemplom

A torony a hajó felől nézve

A templom nyugati homlokzata, felül az egykori feltehetően kereszt alakú nyílás

Toronybelső Somogyvámoson

Az impozáns rom dél felől, jól megfigyelhető a torony északi elhelyezkedése

Talán a legtipikusabb szög a romról

Nyugati fal a hajó felől

A nagy nyílás a karzat vagy oratórium egykori bejárata

Szűk ablakocska a templomromon

Somogyvámosi templomrom a somogyi dombok között

Linómetszet a somogyvámosi templomromról, amely a DelectArt Shopban megvásárolható

A somogyvámosi templomrom megközelítése, elhelyezkedése Google térképen

A somogyvámosi templomrom a Balatontól délre, Somogy megyében helyezkedik el. A faluból a Dózsa György utcán kihajtva, az Ihász dűlőnél érhető el.

Felhasznált irodalom

Valter Ilona - Erdei Ferenc: A somogyvámosi templomrom (1983) (Építés-Építtészettudomány MTA)
Kozák Károly: Korai sokszögzárodásu templomok megjelenése az ország középső és nyugati részén 1984
Gerecze Péter A vámosi puszta-templomról (Archeológiai Értesítő 1896)

A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk, te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon! A Goole térkép ikonjai a Mapsmaker oldaláról származnak.