2020/12/27

Somogyvámosi pusztatemplom

Somogyvámosi pusztatemplom

A somogyvámosi pusztatemplom története (Kapui Ferenc)


Somogyvámos legendás hely. Az egykori templom impozáns, fehéren világító falai rögtön megmozgatják a történelemre fogékony emberek fantáziáját. A templomrom évaszázadok óta dacol az idővel a pusztában, jelenleg szántóföldek veszik körül. Úgy közelíthető meg, hogy a látképbe más, közeli ember alkotta építmény nem zavar bele, ezáltal az időutazás még hitelesebb. Apropó időutazás, a feltáráskor a szentélytől 14 m-rel keletre egy őskori tapasztott tűzhely nyomaira bukkantak, így megállapítható, hogy a vámosi puszta területét nagyon régen is lakták már. A templomrom környékén időrendben a következő korú edénytöredékeket találták az 1968-as feltáráskor: neolitikum: vonaldíszes kultúra, rézkor: péceli kultúra, bronzkor, valamint egy Valens-, egy Valentinianus-érmet. 

A somogyvámosi pusztatemplom tornya és falmaradványai fehérlenek a szántóföldek között.

Somogyvámosi templomrom


A somogyvámosi templom építése


A templom építése, három fő periódusban történhetett. Először egy románkori, 12. századi falusi kis templomocska állhatott a területen, amely kisebb volt a jelenlegi alapterületénél. A romanikából származó falakat döngölt agyag alapozással látták el. A jelenlegi templomot úgy bővítették a 13. században, hogy északi és nyugati falát meghagyták, a délit, és a keleti abszist pedig "kitolták". Az eredeti abszis félkörív záródású volt, a gótikus átépítésű sokszögzáródású (nyolcszög), támpillérekkel erősített. A polygonális szentély már a XIII. sz. elején megjelenik szerzetesi templomainknál, elsősorban a cisztercieknél és a premontreieknél. Az újabb, gótikus falak habarcsba rakottak. A templom keletelt. A kutatások szerint a templom 12. századi építése és gótikus bővítése között maximum két emberöltő telt el, ez viszonylag rövid idő. Logikusan következtetve két dolog miatt lehett szükség a bővítésre. Vagy egyszerűen demográfiai indokra vezethető vissza, magyarán több ember használta a templomot, a környék középkor eleji településszerkezete elég sűrűnek mondható itt, vagy valamely reprezentatív cél motiválhatta az építkezést.

A somogyvámosi templomrom leírása


A rom bejárata a déli oldalon helyezkedhetett el, tornya az északin áll ma is, ami meglehetősen ritka. Hasonló példát a közelben falusi templom esetében a dabosi templomromnál tapasztalunk, a középkori tornyok leggyakrabban a nyugati oldalra szoktak épülni. Az 1861-ben lebontott pécselyi templomnak is az északi oldalon állt a tornya. Ferences templomok esetében építették a tornyot az északi oldalra azokban az esetekben, amikor a kolostor is észak felé csatlakozott az épületegyütteshez. Somogyból ismerünk 13. századi ferences kolostorokat. Ilyen az 1248-ban már meglevő Juthi-kolostor és az 1295-ben alapított segösdi ferences kolostor. Mára mindkettő elpusztult. Nem zárható ki a ferences hatás, igaz nem is bizonyítható. Maga a torony téglából rakott, akárcsak a templom, alja négyszög alakú, teteje nyolcszög alakú, nyolcszög alapú toronysisakkal. Hasonlóan nyolcszög alapú toronysisakot a Balaton környékén a Szigligeten álló avasi csonkatoronynál láthatunk. A torony és az északi fal egy kis hozzátoldott épületet fog közre, ez a csontház, azaz osszárium, amelyben égetett emberi csontokat találtak, hasonlót hasonló helyen szintén láthatunk Daboson. E mellé nyugatabbra építettek még egy vékony falú kis épületet a legkésőbbi, feltehetően 15. századi építési periódusban, amelynek feltáráskor nem határozták meg funkcióját, észak-nyugat felől nem köt be a hajó falába. Hasonló toldást a dabosi romon is megfigyeltek, ott nyugatra nyílt a kis épületrész és feltehetően ott az alapítócsalád temetkezőhelyéül szolgált. A hajóban, a diadalív északi pillérénél lépcső maradványok lelhetők fel, a torony első emeleti részébe, feltehetően karzatra vagy oratóriumba vezettek, ennek ajtónyílása ma is látható a tornyon. Alsó szintje feltehetően sekrestyeként funkcionált. A diadalív déli hajóbelsőjében mellékoltár maradványait találták a feltáráskor. A főoltártól délkeletre pedig egy téglasírt találtak, amelyet a feltárás előtt a 20. században már bolygattak. A nyugati oromfalat kereszt alakú nyílás díszítette, korábban írtunk arról, hogy ez feltehetően a később divatba jövő sisak kereszt előzménye lehetett, hasonló kereszt alakú nyílást láthatunk a felsődörgicsei romon, de ilyen volt korábbi rajzok alapján Ecséren és a Szent Balázs romon is.

Melyik középkori falu temploma lehetett a ma somogyvámosiként ismert templomrom?


És most foglalkozzunk kicsit egy érdekes dologgal. A jelenkor embere somogyvámosi pusztatemplomként vagy pusztatoronyként nevezi az épületet, de vajon melyik középkori falu romjait láthatjuk? Az okleveles adatok ugyanis több elpusztult települést említenek a szűk környéken, ezek emlékezetét sokszor mai dűlőnevek, földrajzi nevek őrzik. Ilyen például a pápai tizedjegyzékben (1333-37) említett Gelye, amelynek helyét a községtől keletre levő Gillye puszta őrizte meg, vagy Remete falu, amelyét Remetepuszta őrzi. 

A területet 1225-ben vette meg a pannonhalmi apátság a vityai jobbágyoktól és először a Szent Jakab remete-kolostor állott itt. Az 1237-40-ben készült összeírás szerint a terület a szentmártoni (pannonhalmi) apátság birtoka volt. A következő falvakat nevesítik is benne: Remete, Csopak (nem a ma ismert Csopak), Vitya, Kara, Tepej, Györök és Fajsz. A kutatók a középkori leírások alapján azonosították az eltűnt településeket vagy ma is meglévő településekkel, vagy ma ismert más földrajzi nevekkel. Több települést egyházas helyként említettek a források, nyilván a mai romot ezek között kellett keresni. A települések elhelyezkedését pedig szintén a források sokszor nem túl egyértelmű leírásaiból kellett kihámozni. A feltárási dokumentációban a leírt templomromot Györök falu templomával azonosították. Furcsa egyébként, hogy az interneten fellelhető források nagyrészt azt írják, még akár a feltárást vezető Valter Ilonára hivatkozva, hogy a templomot az elpusztult Csopak faluval azonosítja, de a feltárási dokumentációban egyértelműen Györököt írt, amit még sematikus térképen is megjelölt. Szintén izgalmas, hogy néhány forrás Johannita építési befolyást feltételez a gótikus átépítés mögött, főleg arra alapozva, hogy Csopak falu 1229-ben a fehérvári káptalan birtokolta. Az átépítés feltehetően későbbi, amikor már a Szent Márton (Pannonhalma) apátság fennhatósága alá tartozott Csopak is. Illetve a közeli csurgói Johannita kolostor befolyását is említik. Ami persze nem zárható ki, de a képet árnyalja az egyéb építkezési egyezésekre alapozott feltételezett bencés, premontrei, ciszter vagy épp ferences hatás. Érthető, hogy a netes források egy része inkább a Johannita rendet emeli ki, akiktől egy lépésben el is jutnak az amúgy Magyarországon valóban a Johannita rendbe olvadó templomosokhoz, de érzésünk szerint ez inkább csak jól hangzó, clickbate gyanús hatásvadászat, mintsem megalapozott következtetés.

Az Albeus összeírás szerint 1228-ban tehát már biztosan volt egyháza Györök falunak. 1310-ben is Szent Márton egyházának Gyerek (Gerek) faluból való nemes jobbágyait említik. A falu nevét III. Ince oklevele Curbei-nek és Gyrki-nek, Albeus Gyrchi-nek írta. A terület feltárásakor találtak itt Kálmán-kori érmet, amely arról tanúskodik, hogy már a XI. században is volt itt élet. A legkésőbbi lelet pedig egy 1529-es Ferdinánd érem, feltételezhetjük, hogy a falu a török korban pusztult el és vált lakatlanná.


Fényképek a somogyvámosi pusztatemplomról (Márián Gábor)


Somogyvámosi pusztatemplom

A torony a hajó felől nézve

A templom nyugati homlokzata, felül az egykori feltehetően kereszt alakú nyílás

Toronybelső Somogyvámoson

Az impozáns rom dél felől, jól megfigyelhető a torony északi elhelyezkedése

Talán a legtipikusabb szög a romról

Nyugati fal a hajó felől

A nagy nyílás a karzat vagy oratórium egykori bejárata

Szűk ablakocska a templomromon

Somogyvámosi templomrom a somogyi dombok között

Linómetszet a somogyvámosi templomromról, amely a DelectArt Shopban megvásárolható


A somogyvámosi templomrom megközelítése, elhelyezkedése Google térképen

A somogyvámosi templomrom a Balatontól délre, Somogy megyében helyezkedik el. A faluból a Dózsa György utcán kihajtva, az Ihász dűlőnél érhető el.


Felhasznált irodalom


Valter Ilona - Erdei Ferenc: A somogyvámosi templomrom (1983) (Építés-Építtészettudomány MTA)
Kozák Károly: Korai sokszögzárodásu templomok megjelenése az ország középső és nyugati részén 1984

Gerecze Péter A vámosi puszta-templomról (Archeológiai Értesítő 1896)

A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk, te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon! A Goole térkép ikonjai a Mapsmaker oldaláról származnak.

2020/12/16

A nagyvázsonyi Kinizsi-vár

Article headline

A nagyvázsonyi vár, avagy Vázsonykő története (Kapui Ferenc)

A nagyvázsonyi Kinizsi-vár kő lakótornya zászlókkal
Nagyvázsony és környéke egy középkori romokban igazán bővelkedő terület. Írtunk már bejegyzést a Szent Ilona templomromról, közöltünk egy kisebb összefoglalót Nagyvázsony bővebb környékének középkori látnivalóiról, amelyben említést tettünk a nagyvázsonyi pálos kolostorromról, a nemesleányfalui Szent Jakab templomromról, a tálodi kolostorromról és a csepelyi templomromról is. Persze egyértelműnek tűnik, hogy a nagyvázsony környéki turisztikai attrakciók közül Kinizsi Pál vára a legkiemelkedőbb, ennek megfelelően most külön bejegyzést szentelünk neki.

Rutinos olvasónk meg sem lepődik azon, hogy a vár első régészeti felmérése Rómer Flóris bencés szerzetestől származik az 1850-es évekből, rajzokat is készített a vár maradványairól. Őt követte Németh Gábor, Nagyvázsony plébánosa, akinek komoly forrásgyűjtést köszönhetünk.

Nagyvázsony környéke régóta lakott, már a római időkben is fontos út vezetett ezen a környéken. A település első említése a tatárjárás idejéből való, ekkor a Váson nemzetségé, amelyről a nevét is kapta. A várat feltehetően Vezsenyi László építtette a 15. század elején, aki Anjou Mária királynő étekfogó mestere volt. Zádorvár építésével hagyott fel, mivel a vár kapcsán egy komoly per zajlott, hiszen Zádort a veszprémi káptalan birtokára építette, amit az egyház nem hagyott szó nélkül. Így az étekfogó mester belefogott Vázsonykő építésébe. Kézenfekvő, hogy a név eredete az építtető Vezsenyi családtól származik.

A nagyvázsonyi vár leírása, története

Maga a 25 méter magas lakótorony akár ennél is korábbi építésű lehet, a Dunántúl legépebben fennmaradt későgótikus lakótornya, más források szerint maga Vezsenyi építtette, mindenesetre ez, a belső udvar falai és néhány kisebb épület alkották a várépítés első fázisát. A Vezsenyi család férfiágának kihalása után (1472) Vázsonykő a királyra szállt. Hunyadi Mátyás ajándékozta Kinizsi Pálnak a török ellen nyújtott hősies küzdelme jutalmául. Ő megerősíttette a várat, ekkor készült el a palotaszárny, várkápolna, barbakán és a külső fal négy kisebb toronnyal. 1569-ből fennmaradt a vár akkori alaprajza a bécsi Hadilevéltárban, ugyanis a császári udvar a környékre küldte felmérésre a híres, itáliai származású hadmérnököt, Giulio Turcót.

Az erősséget felesége, Magyar Benigna lakta, mivel Kinizsi a harcok miatt főként a végeken teljesített szolgálatot az oszmán seregek ellen. Ekkor megerősítették a várat, elkészült az emeletes palotaszárny, négy kisebb tornyot kapott a külső fal, elkészült a kaput erősítő védmű, az úgynevezett barbakán.  További erősítést jelentett a sáncárok az ebben az időben elkészülő sáncárok. Kinizsi halála (1494. november 20.) után a özvegye, Magyar Benigna kétszer is újra férjhez ment. Második urát, Horváth Márkot ledobta a ló, így nyakát szegte, harmadik, kegyetlenkedő férjét, Kereky Gergelyt viszont ő maga ölette meg és dobatta a vázsonykői vár árkába. Nem lehetett véletlen ez a harciasság, Benigna apja Magyar Balázs, a fekete sereg egyik hadvezére volt. Első férje érdemeire való tekintettel büntetése "csupán" száműzetés volt, hártalévő életét a felvidéki zsolnalitvai várában kellett leélni. Benigna nem csak erős, de feltehetően művelt asszony is lehetett. A Kinizsi Pál által alapított, közeli pálos kolostorban állították össze és másolták számára a Festetics-kódexet 1492-94 között, amely egyik kiemelkedő, magyar nyelvemlékünk. Tartalmazza a „Pál uram betegségéről zerzett imádság” (sic) kezdetű imát, amelyet Benigna számára írtak, és két dologról is tanúbizonyságot tesz. Az egyik, hogy a vár úrnője feltehetően tudott olvasni magyarul, ami akkoriban kevesek erélye lehetett csupán, a másik, hogy Kinizsi már 1492-ben nagy beteg lehetett. Fontos tartalma még a Szűz Mária kis zsolozsmájának egy egyedülálló magyar fordítása, és a hét bűnbánati zsoltár Petrarca fordítása.

A vár később Benigna második férjének családja kezébe került. Ők felrobbanttatták a közeli pálos kolostort, hogy az ne kerülhessen a törökök kezére, köveiből pedig megerősítették Nagyvázsony várát. Nem számított katonailag fontos objektumnak, inkább megfigyelésre használták. Veszprém eleste után (1594) őrsége elhagyta és rövid időre török kézre került.

1649-től a Zichy család birtoka. Utolsó komolyabb katonai akciók a Rákóczi szabadságharc idején történtek a várnál, többször gazdát cserélt, 1709-től labanc kézen volt. 1762-ben elkészül a család modernebb kastélya a településen az Eger-patak, vagy más néven Vázsonyi Séd túlpartján, innentől kezdve a vár teljesen elveszti jelentőségét, lakótornyát még egy darabig a cselédség lakja. Az idő vasfoga földrengés és tűzvész képében tépázza meg, a lakótorony elpusztult tetejének pótlását Rómer Flóris szorgalmazta. 1955 és 1961 között feltárják és konzerválták a romokat, 2005-ben, és 2006-ban következett egy újabb feltárás, majd 2013-ban a lakótornyot helyreállították. Nagyvázsony vára belépődíj ellenében látogatható, a nyitvatartásról, programokról és az árakról a Kinizsi-vár honlapján tájékozódhatunk.

A váron a cikk írásakor rekonstrukciós munkák folynak a nemzeti kastélyprogram keretében, a ráfordított összeg meghaladja a másfél milliárd forintot. A sajtóanyagban sajnos a beruházás elkészültének várt határidejét nem tüntették fel, mindenesetre a munkálatok 2020 júliusában indultak. A fejlesztés célja, hogy a jelenleg több emelet magasan álló lakótorony és kápolna mellett más épületeket is újra zárt terű építményekké fejlesszenek, hogy azokban a 21. század igényeinek megfelelő kiállítóterek jöjjenek létre. A kápolnában megújul Kinizsi Pál és Horváth Márk síremléke is.

Várhatóan a Nyugati és az Északi Palota épületének, valamint a Belső kaputorony falainak magasításával az egykori épületek földszinti tereit rekonstruálják. A belső udvart övező épületszárnyak emeleti helyiségeit a visszaépített árkádíves, eredeti kövekből, rendelkezésre, álló hiteles kutatási anyagok alapján visszaépítendő loggián keresztül lehet majd megközelíteni.

Nagyvázsonyi Kinizsi-vár fényképei 

2015 (Márián Gábor)


Balra a lakótorony jobbra a barbakán épülete
Lakótorony és a barbakán

A lakótorony közelről
Nagyvázsonyi lakótorony

2017 (Kapui Ferenc)


Balra a várkápolna

Kinizsi-vár délkelet felől

A kapuvédmű barbakán épülete

A nagyvázsonyi vár egy kevésbé tipikus nézetből

Panorámakép a nagyvázsonyi várról


2020 (Márián Gábor)


A 2020-as átépítés kezdete

Szűk résablak a váron

Kőkonzol a lakótornyon

A felújítás kezdete 2020-ban

Linómetszet a nagyvázsonyi vár lakótornyáról, kőtorony napkoronggal
Nagyvázsonyi vár linómetszet, megvásárolható a DelectArt Shopban


Térkép a Nagyvázsony környékén fekvő romokhoz


Felhasznált irodalom

Kinizsi-vár a Wikipédián
Nagyvázsony a Wikipédián
Szvath Márton: Adatok a nagyvázsonyi vár 1954–1960 között végzett régészeti kutatásához
Zsiray Lajos: A vázsonykői végvár története
Nagyvázsonyi pálos kolostorrom a Wikipédián
Információk Nagyvázsony honlapján
Festetics-kódex nyelvemlékünk
Éri István-Takáts Vilmos: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár falmaradványai
A nagyvázsonyi vár felújításáról
Horváth Richárd-Koppány András: Zádorvártól Vázsonykőig
Várak kastélyok templomok 2018. 5. szám - Albert Tamás: A hitelesség mentén - Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Koppány András-Gere László: Régészeri kutatások Magyarországon 2005

A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk, te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon! A Goole térkép ikonjai a Mapsmaker oldaláról származnak.