A Szigligeti vár

Szigliget vára, középkori falak a Balaton felett

Szigliget látnivalói közül korábban írtunk már a középkori Avas falu templomának romjairól illetve a Szigligeti Óvárról, amelynek helyén ma csekély romok és egy kilátó díszeleg. Persze a falu legfontosabb turisztikai attrakciója maga a Szigligeti vár, amely részben megmaradt részben rekonstruált falaival előkelően magasodik a Balaton hullámai fölé és őrzi a manapság a középkori állapotoknál sokkal békésebb vidéket. Ezúttal a vár történetét mutatjuk be.

Szigligeti vár

Eötvös Károly „A világ legszebb vidékének” nevezve ezt a környéket a következőket írja: „Előttem Szigliget erdős csúcsai. Kisded csúcsok. De egyik fölött ott áll a régi vár romja, tört falak, omló tornyok, záratlan folyosók tömege. Úgy áll ott a várrom, mint öreg király fején korhadt koronája. Ajtónak, ablaknak nyílásán áttör a nap fénye, s ez a fény a távolból mintha drágaköve volna a koronának.” És bizony, mi is azt gondoljuk, hogy a vár középkori hangulata és a Balatonra valamint a környék tanúhegyeire nyíló panoráma egyedi látnivalóvá teszi a középkori várromot.

Kilátás a Badacsonyra és a Gulácsra

Kilátás a Balatonra

Kilátás Csobánc felé

Kilátás a Szent György-hegyre

Kilátás a Tapolcai-medencére

Kilátás a tanúhegyekre ágyúkkal

A Szigligeti vár története

 
Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton körül már az őskorban megépültek az első erődítmények, gondoljunk például a Tihanyi Óvárra. A római időkben Pannóniában katonai táborok vigyázták a tartomány lakóinak biztonságát, gondolhatunk akár Fenékpuszta (Valcum) vagy Tác (Gorsium) romjaira is a környékből. A 9. században a Balaton környékén emelkedett a Frank Birodalom legkeletibb vára, Mosaburg, Zalavár. A legtöbb várat a 13-15. században elsősorban az egyes nemesi családok építtették saját hatalmuk biztosítására. A török előnyomulásának megakadályozására a 16. század közepén már a templomokat és kolostorokat is megerősítettek. Nándorfehérvár eleste (1521) és a mohácsi vereség (1526) után felértékelődött a Balaton környéki várak szerepe, hiszen a tó természetes akadályát ezek az objektumok tették jól védhető határszakasszá a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között.

Szigligeti fellegvár

Felső vár az alsó várból nézve

Szigliget alapítása és a korai idők

A Balatonból kiemelkedő sziget korábban Zala vármegyéé, majd Atyusz báné, Kilián ispáné volt, majd királyi birtok lett az ispán örökös nélküli halála után.
 
Az 1241-42-es tatár veszedelem elmúltával IV. Béla azonnal hozzálátott reformintézkedéseihez. Ebben kulcsszerepet játszott a félelem egy újabb mongol támadástól.

Balra a Bencés-torony, középen a palota, a vár legrégebbi részei

Szent György-hegy, jobbra a palota

Jobbra a palota, szemben az egykori pince és ciszterna teteje

Dél-keleti torony

 
A mocsarakból kiemelkedő bazaltcsúcs tetején az 1260-as évek elején épült fel az első vár, melynek magját a régészeti kutatások szerint a legmagasabb ponton álló két erős torony és a közöttük lévő palota épület alkotta. Az építkezéssel a bencés rendet, Favus apátot (Szent Márton-hegyi apátságot) bízta meg, de a vár felépülte után visszavette azt királyi birtokba, a rendet pedig más birtokokkal kompenzálta. Első jelentős birtokosa, IV. Béla király eladományozta a Mórichidai-családnak, egy bizonyos Móric lovag komoly szolgálatot tett a király számára a tatárok elleni harcokban. Tőlük a Kőszegiek foglalták el, majd ismét az uralkodó, Károly Róbert hatalmát szolgálta. 1344-től visszakapták a Mórichidaiak, akik székhelyükké tették. Nekik köszönhető az erősség nagyszabású kiépítése, így az alsóvár emelése is. 1445 és 1521 között a korszak egyik legjelentősebb főúri családja, az Újlakiak számos erősségének egyike volt. Ezután közel két évszázadig a Tóti Lengyel család birtokolta. 

Felső vár és ciszterna

Ciszternába dobott érmék

Az 1530-as években rövid ideig Török Bálint kezén volt, ekkor embere, Martonfalvay Imre nagy ágyúrondella emelésével igyekezett fokozni védhetőségét. Korabeli naplójában így nyilatkozik a várról: „az csonkatornyot az falu felől legelőször megépíteném, azután két vagy három bástyát és két nagy öreg pincéket csináltaték az külső várban és az faluba az új ház mellett, kiket szöretben meg is raktam borokkal Isten segítségével, egy öreg kutat is csináltattam az várban, mely az előtt vizet nem tartott etc.”

Balra az íves Martonfalvay rondella

Középen belső nézetből a Martonfalvay rondella

A balatoni végek

 
1526-ban megtörtént a mohácsi csatavesztés, 1541-ben Buda török kézre került, 1566-ban elesett Szigetvár, összeomlott a somogyi végvárrendszer, a Balaton vonala pedig hamarosan magyar-török határrá változott. A végvári vonal Balatontól északra fekvő része, Keszthely, Szigliget, Tapolca, Csobánc, Hegyesd, Nagyvázsony, Tihany, és Veszprém vára a Győr központú Duna-Balatonközi Főkapitányság szervezetéhez került, amelyeket együttesen „balatoni végeknek” neveztek.

Szigligeti vár a Csobáncról

Hamarosan a törökellenes végvárvonal részévé vált Szigliget is, az erődítés költségeit és a katonák ellátását ekkor már részben a királyi kamara fizette. Elsősorban kiváló stratégiai helyzetének köszönhető, hogy az oszmánok sohasem tudták elfoglalni.

Szigliget vára a Szent György-hegyről a Lengyel-kápolnával

Szigliget vára a Szent György-hegyről

Az 1547-től Palonai Magyar Bálint lett Szigliget várnagya (castellanus, azaz porkoláb). Az ő levelezéséből megismerhetjük a korszak kaotikus viszonyait. Egyrészt a lakosság tarthatott a törökök betöréseitől. Somogyból történő áthajózásaiktól, másrészt a szomszédos várkapitányok, például Gyulaffy László túlkapásaitól, akár a magyar lakosság vagy más magyar kézen lévő várak ellen. Utóbbinak elsősorban az lehetett az oka, hogy a térség katonái sokszor huzamos ideig nem kapták meg zsoldjukat. Somogyban kevés terület maradt magyar kézen, ezek közé tartozott a Fonyódi palánkvár, amelynek kapitányi tisztét szintén Magyar Bálint látta el haláláig, 1573-ig. Fonyód két évre rá elesett.

Fonyódi hegyek Szigligetről

Szigligeti vár Fonyódról

Szigliget Sümeg felől

Végvári védelem

 
A háborúhoz már a középkorban is 3 dolog kellett, pénz, pénz és pénz. Ennek megfelelően a végvárak védőit nem hatalmas armada, inkább néhány 10 emberként kell elképzelni. A végvári hierarchia élén a porkoláb, mai szóval a várnagy állt. Az alájuk tartozó fegyveres őrséget a kapunállók (portarii) és vezetőik a viceporkolábok és nemes familiárisok alkották. Szigligeten átlagosan 10-20 kapunálló darabont és 5-10 familiáris lovas, összesen 20-30 fegyveres szolgált.

A felső vár kaputornya felvonóhíddal 

A felső vár kaputornya felvonóhíddal 10 évvel korábban

Fürgegyík támadásban :)

1606-ban Lengyel János volt a szigligeti várkapitány. Ekkor 100 gyalogos és 25 lovas jelentette az őrséget. 1630 körül már Lengyel Boldizsár a várkapitány és 12 huszár, 25 gyalogos, valamint 1 tüzér tartozott a vár védőihez. 1655-ben az őrség létszámát 10 huszárra és 25 hajdúra korlátozták. 1671-ben már csak 5 huszár és 20 hajdú jelentette a teljes védelmet.

Szigligeti vár palánkfal erősítéssel

Az alsó vár ejtőrácsos kapuja

Az alsó vár kiszolgáló épületei a felső várból

A felső vár udvara ciszternával, balra a konyha, szemben a Bencés-torony

Sajkások

 
A kisjégkorszak és a szabályozatlanság miatt a Balaton vízszintje ezidőtájt mintegy két és fél, három méterrel volt magasabban, mint napjainkban. A Tapolcai-medence szinte egész évben vízjárta területnek számított. Tihany, Szigliget és Fonyód a korszakban szigetek lehettek, amelyeket nyílt víz illetve mocsaras területek határoltak.

A távolabbi óvár egy falszakasza, egy elmélet szerint a sajkások szálláshelye lehetett

 
A törökök két hadikikötőt is építettek a Balaton déli partján, ahonnan katonáik vízi úton keltek át, Szemes és Fok, azaz a mai Siófok voltak az oszmán bázisok. Válaszul három magyar végvárat, Keszthelyt, Szigligetet és Tihanyt hajókkal, sajkás, elsősorban csapatszállítást szolgáló hajókkal látták el. A szigligeti sajkásokról a Szigligeti Óvárról szóló cikkünkben szólunk bővebben. Tóti Lengyel Gáspár, aki 1638-ban kapott várnagyi rangot Szigligeten kialakította az itteni flottát.

A vár hanyatlása

 
1683. június 24-én az Udvari Haditanács parancsa értelmében Balaton-vidéki várak katonáinak csatlakozniuk kellett a Győrnél gyülekező császári-királyi fősereghez. Az erősségek így gyakorlatilag harc nélkül kerültek a török csapatok kezére.
Szeptember második felében azonban a török főerők Bécs alatt elszenvedett vereségét követően a török katonák és Thököly csapatai harc nélkül kivonultak a Balaton-felvidéki várakból, így azok ismét magyar kézre kerültek.

Szemben a ma várkápolnaként jelölt déli épület

Várkápolna belső (a feltárások nem erősítik meg egyértelműen a funkciót)

 
A törökök visszaszorulásával és Buda visszafoglalását (1686) követően a 17. század végén már elveszítette katonai jelentőségét a vár. 1697-ben villámcsapás érte a bencés tornyot, a vár legkorábbi részét, amelyet ekkor fegyvertárolásra használtak, majd 1702-ben lerombolását határozta el az uralkodó. A kuruc időkben a vár romos, kisebb harci események helyszíne csupán. Birtokosai a várhegy lábánál építtették fel kúriájukat. A köveket részben ehhez, részben más falubeli építkezésekhez elkezdték elhordani.

Templom a várból

 
A Műemlékek Országos Bizottsága 1913-ban, a Műemléki Hivatal 1953-ban és az Országos Műemléki Felügyelőség 1965-66-ban erősítette meg, állította helyre az erősen pusztuló falakat. 1992-től zajlottak ásatások a kétezres évekig átnyúlóan Gere László vezetésével, az utóbbi időkben komolyabb állagmegőrzés és rekonstrukció is zajlott. A vár látogatása jegy vásárlásához kötött, erről és a nyitvatartásról bővebb információ a vár honlapján.

A világháborúk során elesett szigligeti hősök emlékhelye a vár alatt

A Szigligeti vár megközelíthetősége Google térképpel

A Szigligeti várat Szigliget település területén, a 230 m magas várhegyen találjuk. 

A szöveget szerkesztette: Kapui Ferenc
Fényképek: Kapui Ferenc és Márián Gábor

Felhasznált irodalom

Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban 2009 (reprint)
Hangodi László: Balatoni végeknek tüköri - Palonai Magyar Bálint szigligeti várkapitány élete és harcai 2010/3 Hévíz
Gerő László: Várépítészetünk 1975

Helyi ismertetőtáblák szövegei
Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis,  2022. október 30.

Vargha Balázs: Magyar várak 1993