Veimpuszta, az eltűnt település

Veimpuszta, elhagyott település a Bakonyban

Magyarországon a török korban sok település elnéptelenedett. Sokan meghaltak vagy elmenekültek a törökdúlás következtében, és bizony számos település akadt, amely nem települt újra. De a települések elnéptelenedése, kiürülése bizony nem csak a hódoltság időszakára korlátozódik Magyarországon. Tűntek el falvak a 20. században, vagy éppen szemünk előtt tűnnek el ma is. Ilyen település részben Sörnyepuszta, Béndekpuszta vagy Zsörk. De mostani cikkünkben Veimpusztáról, az egykoron Nagyesztergár szomszédságában álló bakonyi településről ejtünk szót.

Veimpuszta impozáns magtára

Mit tudunk Veimről?

Ha Veim nevét említjük, egyszerre két terület is eszünkbe juthat. Az egyik hely Nagyasztergár határában álló kereszt közvetlen környéke, a másik az egykori magtár épület romjainak környezete. Előbbi lehetett a középkori Veim helye, utóbbi pedig az új, feltehetően a törökdúlás után újraalapított Veim. A két lokáció egymástól kb. 2 km-re helyezkedik el, nézzük előbb a középkori Veimet.

A magtár mellett látszik egy villanypózna már vezeték nélkül

Egy őszi kép tavaszias hangulatban

A magtár északi homlokzata

Kép nyugat felől a magtárra

Veim a középkorban

Az egykori templomocska helyén, illetve attól pár méterre észak felé ma egy emlékkereszt és egy ismertetőtábla tájékoztat bennünket arról, hogy egykoron itt templom állhatott. Az épület falai a föld alatt rejtőznek, de a kis dombból kiemelkedő földkupacok érzékeltetik a középkori, feltehetően egyhajós, keletelt kis falusi templom egykori fekvését. Egy 1478-as adat alapján tudjuk, hogy kőből épült, fa toronnyal. Feltehetően XII. vagy XIII. századi román templomocska lehetett. Ottjárttunkkor éppen összetalálkoztunk egy jelenleg Nagyesztergáron élő lokálpatrióta párral, akik meséltek kicsit a település történetéről. Az úr, sajnos a nevét nem tudjuk, állíttatta az emlékkeresztet, és ők gondozgatják a távolabbi, újkori temető megmaradt sírjait is. Ő mesélte, hogy rendszerváltás előtt a falak csekély darabjai még látszódtak itt, de a környékbeli fiatalok a dombos terepet crossmotorozásra használták, az épített emlékek és azok környéke részben sérült. 

Emlékkereszt a középkori templom helyén

A Magyarország Régészeti Topográfiája ír arról, hogy az ominózus domb peremén és oldalán sok Árpád-kori és későközépkori edénytöredéket: cserép bogrács-, fazék-, földfesték díszítésű korsó- és fültöredékeket találtak. Ezt a lelőhelyet a középkori Veim falu helyével azonosíthatjuk. 

A falut egy pápai tizedjegyzékben, az 1330-as években említik először írott források. Veim falu János nevű papja 1333-ban 40 kisdénár pápai tizedet fizetett. Feltételezhető a település személynévi eredete, Weni György neve alapján előfordulhat, hogy már 1394-ben a cseszneki várbirtokhoz tartozónak vélhetjük. Feltehetően, bár oklevelekkel nem igazolhatóan a bakonyi erdőispánsághoz, majd a Csákok birtokaihoz tartozhatott. Veimet 1478-ban már bizonyíthatóan a cseszneki uradalomhoz számítják, 1488-ban 23 Ft adót fizettek lakosai. 

A török kor itt is megtette hatását, Veim demográfiája az 1500-as években masszív csökkenést mutat. 1536-ban 8 és fél a portájából 5, 1542-ben 5 és fél, 1559-ben 2 az adózó, 1570-ben már a töröknek is adóznak. 1588 után az adóösszeírásokban nem szerepel, pedig a település feltehetően már a hódoltság korát követően újratelepült. 

Ismertetőtábla a veimi templomromnál

Az 1860-as években Rómer Flóris is járt a környéken, és Pusztaszentegyház néven dokumentálta az akkor még a föld felszínén is látszódó romot. Helyi kalauzunk megmutatta, hogy a templomocska alatti meredélyben forrás fakad. A környéken korábban habarcsos kövek és embercsontok is látszódtak, napjainkban már nem. Kincskeresők több ízben turkáltak a falak és a temetőkerítés környékén. Feltehetően a domb alatt, a templom közelében lehetett egy középkori temető is, magán a dombon pedig valószínűleg a II. világháború német és magyar áldozataiból is temettek. A szovjet hadak 1945. március 22-23-án érték el a térséget, itt húzódott egy bakonyi védvonal, ami igyekezett lassítani az előretörést. A védekező német és magyar egységek katonáit és civil férfiakat is mészároltak le az oroszok a környéken, a közeli Olaszfaluban 32 ártatlan fiatal civil férfit végeztek ki, akiket eltemetni is csak később engedtek. Feltehetően erre a dombra is temettek magyar és német katonákat, és talán civileket az elbeszélés szerint. Napjainkban a templomromnál évente a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, szeptember 14-én misét tartanak emlékezve az egykori településre.

Veimpuszta az újkorban

A település valószínűleg újratelepült a hódoltság után, és feltehetőleg már nem a régi helyén, hanem arrafelé, ahol ma Veim egykori magtárának épületének romjait találjuk. Veim a 20. század első felében lakott volt, 1966-ban még az áramot is bevezették, napjainkban is láthatóak a területen villanyoszlopok. Sőt, a vezetéskes víz is bevezetésre került. Elemi iskolája is volt a településnek. A 60-as években még közel 200-an lakták Veimet, a 70-es évek végére szinte teljesen elnéptelenedett. A szocializmus központosítási törekvéseit viszont már nem tudta átvészelni a falu. A lakosság egy jelentős részét a szomszédos Nagyesztergárra és a környék falvaiba költöztették.

Ajtónyílás a magtáron

A természet visszahódítja az elhagyott területet

Egykori ablaknyílás

A magtár belülről

A magtár fala az országos kéktúra útvonaláról

Napjainkban Veim egyik utcáján az országos kéktúra útvonala halad át. Az út mentén állnak az egykor 4 szintes magtár ma romjaiban is impozáns falai. Információink szerint a magtár leégett, ez okozta pusztulását. Az épület környékén a földön téglanyomok, épületmaradványok láthatóak. Közel a magtárhoz az erdőben található Veimpuszta temetője, elsősorban 20. századi sírokkal. Mi találtunk 1908-ra és 1962-re dokumentált temetkezést. Érdekesek azok a 20. század jellemzően első felében állított sírkövek, amelyeken a felirat egy enyhén süllyesztett mezőben szerepel. A sírkövek, ahol megvannak, jellemzően kicsik, nem sugallnak városias gazdagságot, de tisztességgel állítanak emléket az itt elhunytaknak. A kis erdőrészletben rejlő temető atmoszférája sajátos, ha erre járunk, érdemes meglátogatni, és akár itt is megemlékezni Veim egykori lakóiról.

Veim puszta temetője

Felújított temetői kereszt

Több régebbi síron is látható a bemélyített szövegmező

Erdei temető, tavasszal az elmondás szerint hóvirágok borítják.

Régi sír Veimen

Veimpuszta Google térképen

Forrás

A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk, te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon! A Goole térkép ikonjai a Mapsmaker oldaláról származnak.

Szerkesztette: Kapui Ferenc
Képek: Márián Gábor