Cserfekvési templomrom

Cserfekvés - egy százéves falu eltűnése

Éppen 100 éve 1924-ben engedélyezte a belügyminiszter a somogyi Hosszúvíz és Cserfekvés puszták kisközséggé alakulását ideiglenesen Cserfekvés néven. 1925-ben az állandó elnevezése Hosszúvíz lett. 1930-ban a két települést együttesen 325-en lakták. Cserfekvést pedig 1931-es források szerint majdnem százan. 2024-ben Cserfekvés temploma romos, az összedőlés szélén áll, őslakos már nem él a településen, néhány nyugalmat kereső betelepülő alkotja az állandó lakosságot, nagyjából 4-5 ház lakott.

Cserfekvési templomrom

Milyen utat járt be az egykor iskolával, templommal, tejcsarnokkal és bolttal rendelkező település a 20. században a szinte teljes elnéptelenedésig? Érdekes történet a falupusztulásról.

20. században elhagyott települések Magyarországon

Az elhagyott településekről legtöbbeknek talán egy vadnyugati, ördögszekerek járta főutca ugrik be, pedig hazánkban is találni szép számmal elnéptelenedett falvakat. Korábban a somogyi Sörnyepusztáról és elhagyott templomáról, illetve Veim-pusztáról írtunk már. Cserfekvés közelében állt Virágospuszta, Háromház, Kak, amelyek gyakorlatilag szinte teljesen eltűntek a térképről.  De kezdjük az elején.

A rom északi irányból

A templomhajó belseje 2024-ben

Cserfekvési templom dél felől a három ablakkal

Cserfekvés születése

Hosszúvíz környéke a 19. században Hunyady (nem az a Hunyadi) birtok volt, és a gyenge, homokos, néhol mocsaras földeken dohányt termesztettek. Ezután a repce termesztés, majd a libatenyésztés jelentette a környékbeliek megélhetését. 1873-ban már említik Cserfekvést, mint tanyát. A név eredetéről azt tartják, hogy egy csertölgyes irtáson sokáig otthagyták a kivágott fatörzseket fekve, így lett a tanya neve Cserfekvés. Ez nem is olyan elképzelhetetlen, hiszen a terület maga erdős, csertölgyek ma is találhatók a környéken, és az, hogy egy tanya egy irtás területén létesül nem szokatlan esemény.

A templom mögött épült egy vadászles

A torony tetőzete már nagyon rossz állapotban van

A nyugati oldalhoz épült vadászles közelebbről

A toronyablakon át látható gerendák

1924-ben tanyából kisközséggé alakult, a források szerint valamikor a 20-as években épülhetett harangtornya, amely a mai templom tornyával azonos. A 20-as évekből a templomtól kicsit délre találunk még egy emléket, mégpedig egy kőkeresztet, amelyet Lehner Mátyás és Vadál Katalin emeltettek 1926-ban. Hosszúvíz település arculati kézikönyve szerint helyreállításáról nem kívánnak gondoskodni a helyiek, és helyi védelemre sem ajánlott, ahogy a temető düledező kőkeresztje sem.

A templomhoz közeli kereszt 1926-ból

A templom építési idejéről nem sok adatot találunk. A következő hírünk egy 1944-es újságcikkben bukkan fel. „Műkedvelő előadás Cserfekvéspusztán. A Mesztegnyő községhez tartozó Cserfekvés pusztán a levente fiúk és lányok nagysikerű műkedvelő előadást rendeztek. Színre került a Rózsamajor virága című 4 felvonásos színmű. A derék leventék az előadás jövedelmét az épülő kápolna költségeire fordítják.”  Egy jóval későbbi, 2016-os cikkben Paár Károlyné nyilatkozta, hogy férjével ők voltak az elsők, akik 1955-ben esküdtek a templomban. Tehát a templomhajó építését 1944 és 55 közé tehetjük. Elvileg a háború után éptették fel a helyiek, mindenfajta külső segítség vagy támogatás nélkül. Oltárképe és berendezése csak ezután lett. A helyi plébános elkerült Karmacsra (melynek izraelita temetőjéről írtunk korábban), és az ott felújított templom régi berendezését adományozta a cserfekvési egyháznak.

"Korai lenne még elsiratni"

Az 1970-es években a templomban még hetente miséznek. Két újsághírt is kapunk a településről 1971-ben. Az egyikben Pár Károlyné boltvezető nyilatkozik (feltehetően azonos a korábban említett Paár Károlynéval, de itt elírhatták a nevét). 38 házból 9 már üresen áll, a településre napi 25 db Somogyi Néplap érkezik. A gyerekek iskolába már Mesztegnyőre járnak. A másik cikkben Paár Károly szavait olvashatjuk. A cím beszédes: „Korai volna elsiratni!” – Paár Károly arról számol be, hogy levelezett lapokkal, minisztériumokkal, de mégsem sikerült elérni, hogy aszfaltozott út vezessen Cserfekvésre. Ez 2024-ben sincs másképp. Az út helyenként homokos, másutt murvás, esetleg saras, gödrös. 1968-ban bevezették az áramot a faluba, házhelyeket még mértek ki, de Marcaliban a járásnál már nem adtak ki építési engedélyeket. A falu egy része a helyi TSZ-ben dolgozott, de például a gyerekek iskolába járása, egyeseknek a munkába járás, a nagyobb városok megközelítése nem volt triviális. Ebben az időben messze nem volt mindenkinek autója. Érdekes, hogy 1971-ben a tanács vásárolt egy TV-t, hogy az iskola épületében tudjon TV-t nézni az is, akinek nem volt saját készüléke. Magyarországon hivatalosan 1957 ót van TV sugárzás. Paárék ekkor már úgy nyilatkoznak, hogy épül a házuk Marcaliban, hamarosan otthagyják a cserfekvési ingatlanjukat, amelynek eladása ekkor már gyakorlatilag kilátástalan.

A torony aljában üresen álló szoborfülke

A torony alján nyíló bejárat részlete

A cserfekvési toronytetőn még dacol a kereszt az idővel

Az utolsó házasságkötésre a 80-as években került sor a cserfekvési templomban. 1986-ban már arról olvasatunk, hogy a templom harangját elvitték Mesztegnyőre, a faluház előtt van kiállítva egy fa haranglábon. A templom a végelszámolt TSZ területén áll, az épület kivett gazdasági épületként szerepel a földhivatali bejegyzésekben. A termelőszövetkezet megszűntével elárverezték, 2007-ben magántulajdonba került. Felmerült, hogy a település vagy az egyház visszakaphatja, de a földhivatali adatok szerint 2011 óta ugyanaz a magánszemély szerepel a templom és a cirka 600 négyzetméteres terület okiratain egyedüli tulajdonosként.

Cserfekvési templom 2014-ben

A cserfekvési templomrom 2024-ben

A Cserfekvési templomrom leírása

Az épület nagyjából kelet-nyugati tájolású, apszisa a középkori hagyományokkal ellentétben nyugat felé néz. Tornya, a korábban épített, ma egy nagy repedéssel el is vált a hajótól, keleten helyezkedik el. Déli falon három nagy ablakot találunk. Az épületből gyakorlatilag minden mozdíthatót elvittek már néhány csekély padmaradványtól eltekintve. A falakat összefirkálták, a tető valószínűleg hamarosan be fog szakadni, rossz állapotban van. A templommal szembeni ház sárga oromfala még áll. Bár a cserfekvési kápolna építészetileg nem mondható jelentősnek, története figyelemre méltó, tipikus példája a 20. századi magyar falvak pusztulásának. A templom megmaradásához sok pénzre, vagy valamiféle csodára lenne szükség. Talán már elsiratni is késő.

Az oltár

A keleti bejárat az apszis felől

A déli fal ablakai belülről

Kapui Ferenc

Fényképek a Cserfekvési templomromról (Márián Gábor)

A képek legtöbbje 2024-ben készült. Jártunk a romnál 2014-ben is, a 14-es képeknél zárójelben feltüntetjük az évszámot.

A toronybelső faszerkezete (2014)

A templomhajó padmaradványokkal és ágakkal (2014)

Egy rendhagyó "hívő" (2014)

Cserfekvési templom dél felől (2014)

Cserfekvési templom dél felől (2024)

Egy kút vízzel (2014)

Megmaradt kútkáva (2014)

Épületrom a templom közelében

A templommal szembeni ház homlokzata

Épületrom az elhagyott pusztán

A Cserfekvési templomrom megközelítésa Google térképen

A romhoz több úton is el lehet jutni, figyelembe kell venni, hogy rossz, saras idő esetén nehézségekbe ütközhetünk. Autóval mi a térkép szerinti Hosszúvíz felőli megközelítést javasoljuk, kevesebb gödörrel járt, mint a Mesztegnyő felőli. Libickozma és Nagybajom felől egy szakasz olyan gödröket tartalmazott (2024 tavaszán), hogy azt sima gépkocsival mi járhatatlannak ítéltük.

Források

Budapesti Hírlap, 1925. november 45. évfolyam 262. szám 9. oldal

Hosszúvíz településképi arculati kézikönyv, készült: 2017. évben

Magyarország történeti statisztikai helységnévtára – 12. Somogy megye (1997)

Somogyi Ujság, 1944. április 26. évfolyam 93. szám 3. oldal

Somogyi Hírlap, 2016. 27. évfolyam 161. szám 5. oldal

Somogyi Néplap, 1971. 27. évfolyam 139. szám 8. oldal

Szabad Föld, 1971. 27. évfolyam 29. szám 2. oldal

Szabad Föld, 1986. 42. évfolyam 5. szám 12. oldal

Uj-Somogy, 1931. 13. évfolyam 112. szám 2. oldal

Vasárnap, 1924. január-június 5. évfolyam 19. szám 7. oldal