Google+ Balatoni romok: 2014/03

2014. március 29., szombat

Tavaszi kirándulás a Balaton-felvidéken

Tihanyi apátság
A Balaton és környéke nem csak nyáron rejteget különleges szépségeket a látogatók számára, érdemes meglátogatni a vidéket más évszakokban is. Múlt szombatra szép, tavaszi időt jósoltak a meteorológusok, és 2013 ősze óta nem is jártunk a környéken, így úgy gondoltuk, hogy ellátogatunk a virágzó barack- és mandulafák földjére kiszabadulva a városból, és szívunk egy kis friss levegőt a szabadban, a napsütésben.

Tihanyi-félsziget

Nem bántuk meg, hogy meglátogattuk a Tihanyi-félszigetet és a Káli-medencét. Először Tihanyt vettük górcső alá. Elzarándokoltunk az apátsághoz, melynek ajándékboltjában egyébként a Magyarországon oly kevés helyen beszerezhető vörös sört is kapni, Tichon néven (véletlenül vettünk is pár üveggel). Körbebarangoltuk az apátság környékét, megmásztuk a rendbe hozott Kálvária-dombot, és természetesen fotóztunk is. Most elsősorban nem a romvadászat volt a cél, hanem a tél utáni kiszabadulás, kirándulás a megújuló természetben, de azért pár templomrom így is lencsevégre akadt. Az apáti romnál épp egy birkanyáj legelészett, szuper látványt nyújtott. Íme a tihanyi fotók, alattuk még bemutatjuk a Káli-medencében készülteket is.

Az apátság

Tihanyi Kis Kálvária

Kálvária-domb a Kis Kálváriától

Tihanyi hangulat

Apátság a Kálvária-dombról

Tihanyi szobor

A Belső-tó

Remek kilátás Füred felé

Kálvária Tihanyban

Tihanyi apátság

Tihanyi panoráma

Az apátság ismét

Tihanyi hangulat

Tihanyi levendula bolt

Tihany

Barátok a parkban

Bencések és a kikelet
Apáti templomrom

Apáti templomrom és egy birkanyáj

Káli-medence

Tanúhegy és barackvirág
Utunkat a Káli-medencében folytattuk. Ellátogattunk ismételten a velétei palotaromhoz és a töttöskáli templomromhoz, amelyekről korábban már írtunk. Utóbbi előtt egy szép kis mandulás borult épp virágba, nagyon hangulatos látványt nyújtva. Az Öreg-hegyen lencsevégre kaptuk egy régi, feltehetően présház maradványait. Meglátogattuk a szentbékkállai kőtengert is, ahol épp fekete kökörcsinek nyíltak. Vigyázzunk rájuk, ne szedjük le őket véletlenül sem, védettek, és legszebbek az élőhelyükön! A kövekbe természetes úton vájódott madáritatók a korábbi, tavaszi esőknek köszönhetően megteltek vízzel, nevükhöz méltóan. A túrát végül a Kornyi-tónál zártuk, ahol a szintén védett tavaszi héricsek köszöntötték sárga szirmaikkal a jó időt. Akinek van kedve, használja ki a tavaszi napsütést, biztosan nem csalódik a környéken.

Káli-medence

Régi présház maradványai az Öreg-hegyen

Idős ház, idős fa
Töttöskáli rom

Mandulavirág és templomrom

Virágzó mandulás a rom alatt

Szentbékkálla templomtornya
Velétei rom

Palotarom

Velétei palotarom

Borostyán a falakon

Velétei kilátások
Pince maradványa a velétei rom közelében
Fekete kökörcsin a kőtengernél

Fekete kökörcsin

Icipici pókocska a napsütésben

Madáritató a kőtengernél

Szentbékkállai madáritató

Kökörcsin a naplementében

Szélborzolta tavaszi héricsek

Tavaszi hérics a Kornyi-tó környékén
Térkép

Térkép a tavaszi kirándulásunk helyszíneiről, hogy egyszerűbben megtalálja mindenki a szép helyeket, amerre jártunk.



Kapui Ferenc írása, Márián Gábor fotói

A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon!

2014. március 20., csütörtök

Kustányi templomrom (Kehidakustány)

A kehidakustányi templomrom története (Kapui Ferenc)

A kehidakustányi rom
Első, de minden bizonnyal nem utolsó posztunk Zala megye jelenlegi területéről Kehidakustány Árpád-kori templomromjáról szól. A településről elsősorban a termálfürdő ugrik be az emberek nagy részének, de azért akad más látnivaló is a faluban, azaz egykori falvakban.

A jelenlegi települést a keletebbre lévő Kustány, a nyugati Kehida valamint Barátsziget települések együttese alkotja. Kehida neve feltehetően a "kőhíd" ejtésváltozatából ered, utalva a Zala-folyó egyik átkelőhelyére. Kustány ősi magyar név. Az ominózus templomrom az egykori Alsókustány, vagy Egyházaskustány település temploma volt, amelyet 1256-ban említi először hiteles forrás, építését korábbra teszik. A terület búcsújáról már az ezres évek elején is megemlékeznek, talán feltételezhetjük a nagyon korai építést. Maga a terület a Koppány nemzetség birtoka volt, Zala és Somogy jelentős részével együtt. Később a Kanizsai, Hédervári és a Szentkirályi családok birtoka a terület. A 16. században megerősítették a templom környékét, készülvén a török érkezésére, ami 1588-ban be is következett, és ezzel a település és a templom pusztulása is.

A törökdúlás után hamarosan újranépesedett a környék, már az 1600-as évek elején. A templomot is rendbe hozták, barokk átalakításokat eszközöltek rajta. Így ma már a román kori épületből semmi sem látható, a mai nyomok inkább a gótika és a barokk emlékeit őrzik. Az 1860-as években Rómer Flóris is járt a területen, ő még láthatta az erődítés nyomait, 1863-ban egy álló bástyát még leírtak. A templom vesztét végül az egykor biztonságot nyújtó mocsaras, ártéri vidék okozta, hiszen a maradványok nagy részét töltéshez, árvízvédelmi célokhoz hordták szét. A terület amúgy Barátsziget, vagy Remetesziget nevet is viselte, a környező romokról azt is gondolták, hogy kolostor nyomai lehetnek, de ezt igazoló, hiteles forrás eddig nem került elő, valószínűbb, hogy csak a templom erődítéséről lehetett szó. A helyi legendárium szerint a két utolsó remete egyikét egy szőrmebundában élte a halál, amikor is egy arrafelé vadászó ember medvének nézte, és lelőtte. Másikuk hosszú életet élt, Hertelendy Anna pártfogoltjaként.

A templom korábbi méreteire csak következtetni lehet, 6 méter széles, 18 méter hosszú és kb. 7,5 méter magas lehetett. A leírások szerint tagolt volt, ez megerősítheti a későbbi korok hozzáépítését, a keletelt tájolás pedig a korai keletkezési időpontot. Ma a nyugati fal, és az arról kőkonzolokon induló torony fele látszik, egy 1962-es tavaszi vihar során repedt ketté a magaslat, azóta csonkán árválkodik. A déli és az északi falszakasznak csak kevés maradványa látható, az apszis oldala teljesen elpusztult. Kapuzata nyugatról nyílt. Bár 2007-ben felmerült rekonstrukciója, 2011-es látogatásunk során ennek nyoma egyelőre nem volt látható, bár maga a rom területe meg volt tisztítva az aljnövényzettől. Bízzunk benne, hogy az állagmegóvás megtörténik, és legalább a csonka tornyot még sokáig csodálhatják majd az utánunk következő nemzedékek.

Fényképek a kehidakustányi templomromról (Márián Gábor)

A torony csúcsa

Megmaradt téglafal

Itt futhatott a harangkötél

Megbújva a fák között


A megmaradt fal oldalról

Az egykori kapu

Boltív

A torony csak az 1960-as években hasadt ketté

A torony belülről

A harangkötél csatornája

A falfestés nyomai

Rejtőzködés

Mikrovilág a rom mellett

A kehidakustányi templomrom megközelítése (térkép)

A templomrom a Balatontól észak-nyugatra, Zala megyében, Kehidakustány határában található. Mi a keletebbre fekvő Kustányt és a nyugatabbra lévő Kehidát összekötő Malom utcáról fordultunk dél felé a Sportpálya utcán. Ezen az úton kell haladni kb. 1,5 km-t dél felé, majd egy elágazási lehetőségnél balra, azaz keletre kell venni az irányt, majd pár 10 m után ismét délre. A rom egy idős tölgyesek által övezett kis ligetben áll. Ottjártunkkor az úton néhol magas volt a fű, de autóval járható volt, szinte teljesen a romig. Esősebb időben érzésünk szerint probléma lehet a megközelítés, lévén ez a terület mégiscsak a Zala bővebb ártere.



Felhasznált irodalom


A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk, te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon!