Google+ Balatoni romok: 2010/01

2010. január 10., vasárnap

Avasi templomrom vagy Csonkatorony (Szigliget)

Az avasi templomrom története (Kapui Ferenc)

Az avasi torony
Az avasi rommal, vagy ahogy még hívják a Csonkatoronnyal kapcsolatos források elég szerteágazóak és sokszor egymásnak ellentmondóak, megpróbáltam összemazsolázni azokat, amelyekből számomra logikus képet kaphatunk a rom történetéről, nem volt egyszerű, és nincs rá garancia, hogy ezek a dolgok így történtek. Mindenesetre nagyobb súllyal a hitelesebbnek vélt forrásokat vettem figyelembe.

A környék a rómaiak által lakott volt, ezt bizonyítják az avasi romnál talált római kori emlékek, illetve a szigligeti óvár római kori alapjai, az Öreg-hegyen ugyanis római őrtorony állhatott. Feltehetően a magyarok bejövetelekor is laktak ezen a vidéken, és a magyarok is birtokba vették a szűkebb környéket, a XI-XII. században is feltehetően létezett az itt lévő település. Ekkor még egy római épület falait használhatták a hívők. Az egykori római jelenlétet a templom falában lévő halgerinc szerűen rakott falak bizonyítják. A római kori alapokra ráépülő templomot vagy a pannonhalmi bencés apátság, vagy az Atyusz nemzetség építtette, utóbbiak a XII. században kaptak itt birtokot. Magát a szigligeti várat is a bencések kezdték el építeni, és a falucska XII. században a panonnhalmi bencés főapátság jobbágyfaluja volt. 


Több forrás a XIII. századra teszi a templom építését. Saját megfigyelésünk viszont több furcsaságot tapasztal. A XIII. században épült például a tihanyi bencések befolyása alá tartozó kövesdi templom, amelynek kivitelezése (például kapuzatának nyoma, homlokzatának díszei) sokkal kifinomultabb építészeti megoldásokról tanúskodik. De más korabeli templomok is (pl. egregyi, felsőörsi, monoszlói, zánkai) kapuzatukban és oszlopos, kettes osztatú román kori ablakaikkal más technikáról tanúskodnak. Ez vagy azt jelenti, hogy ezt a bencések helyett az Atyusz nemzetség kevésbé kifinomult mesterei építették, vagy esetleg korábbi, úgymond amateurebb a kivitelezés. Utóbbi számomra annyiban valószínűbb, hogy az említett nemzetség már a XII. században birtokot kapott itt, illetve több forrás feltételezi a rómaiak óta fennálló folyamatosan élő település meglétét. Szintén érdekes, hogy a környék hasonló korú templomaiba általában a torony alatti kapun lehetett bemenni, itt viszont nem létezett átjárhatóság a hajó, és a feltehetően később épült torony között, a bejárat a hosszanti, nyugati oldalon helyezkedett el. Nem magyarázza ezt a torony későbbi építése, mert ez szintén több környékbeli romnál és templomnál megfigyelhető volt.


Az egyik régi sír
Az ittlakók feladata a rév üzemeltetése lehetett, akárcsak a Tihanyi-félszigeten fekvő Újlak falu lakóinak. Négyszögletes szentélyű Árpád-kori falusi templom maradványai. A négyzetes alapú toronyra  nyolcszögletű felső rész került, majd erre nyolcszögű kőgúlatető épült. A torony épülete az eredeti tetőzettel ma is látható. A falu népe a templom köré temetkezett, a temető nyomai ma is felfedezhetők, néhány régi sír veszi körül a romot, persze ezek már jóval későbbi nyughelyek. A lakosság a vár elkészülte után a feltehetően nagyobb biztonságot nyújtó, az erősséghez közelebb fekvő Újfaluba költözött a XIV-XV. században. Egy 1420-as határjárás már elhagyott, lakók nélküli faluként írta le.

Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom délkeleti tájolású. A sok keletelt, környékbeli, középkori templom között ez elég ritka, saját következtetésünk, hogy ez esetleg a korábban használt, a már említett római kori épület eredeti tájolása miatt alakulhatott így. Ez szintén érdekes, mivel a keletelésnek szakrális jelentése volt, illetve van. Az apszis nem véletlenül nézett a korban a felkelő nap fénye felé, amely legyőzi a sötétséget. Azért helyenként találni olyan korabeli templomot, ahol ezt nem vették figyelembe (például az újlaki templomrom ilyen), de ez a ritkább eset. A hajó keleti oldalához sekrestye tartozhatott, ez is érdekes, ugyanis nem közvetlenül a szentély mellett helyezkedik el, mint több környékbeli romnál (például a kövesdi templomromnál, a mámai templomromnál, vagy épp az ecséri rom esetében). A szentély és sekrestye közös szegletében csontház, ossarium épült, ezek a toronnyal együtt későbbi hozzáépítések, alapjaik ma is látszanak. A templomépület végleges pusztulása 1544 és 1550 között következhetett be a törökök támadásának következtében.

Több mendemonda is köthető a romhoz, az egyik a kőkecske legendája. Azt tartják, hogy a templom előtt állt egy kőkecske, amelyet egy török katona bárddal kettévágott. Azt még a törökök hagyták itt, és tele volt aranypénzzel. A katona elvitte a pénzt, a gyerekek pedig szétverték a kecske maradványait.  Sokan féltek korábban a környékre költözni, hiszen sok csont került elő a templom közelében a földből. Egy darabig "halottasházként" is használták a romot a környék emberei.

Helyreállítását 1958-59-ben az Országos Műemléki Felügyelőség végezte el, Kozák Károly régész, Sedlmayr János és Koppány Tibor építészmérnökök közreműködésével. A hajó feltárásakor zöldes és vörösesbarna vakolatdarabok kerültek elő, a templom fala feltehetően festve volt. Az 1800-as évek második felében Ádám Iván a torony bejárati ívén állítólag egy Krisztus arcot és feliratokat látott. Manapság a freskóknak sajnos nem maradt érzékelhető nyoma.

A környék 2009-ben is rendezett volt, a rom jó állapotúnak tűnt, parkolni is könnyen lehetett a közelében. A muemlekem.hu fotóin láttuk, hogy a hajó falait szinte fejmagasságig visszaépítették a 2009-es állapotokhoz képest. 2013-ban meg fogjuk látogatni ismét a romot, kíváncsiak vagyunk az új helyzetre. Mindenesetre a középkori épületek rajongóinak különös élményt nyújthat korabeli, kővel rakott tetőzete, hasonlóval ritkán találkozni, így csak ajánlani tudjuk meglátogatását.


A rom nevének eredete

Szigliget mellett található toronyrom elnevezésére az egyetlen adat, a fölötte fekvő Ávorsai-rét neve lehet, mivel Avas, Avasi nevű falu nem szerepel a forrásokban. Azt viszont tudjuk, hogy ez a templomrom az egykori Réhely (Révhely) falu temploma volt. A mellette futó utcát ma is Réhely utcának hívják. Elképzelhető, hogy az 'Ávorsai' szó (ami talán úgyszintén torzult alak) alakult "Avasivá".

Fényképek az avasi templomromról (Márián Gábor)


Az  avasi templomrom tornya
A torony a régi sírkerttel

Az avasi templomrom a sekrestye felől

A templom alapjai

A nyolcszögletű torony és kősisakja

Torony ablakkal

A természet zászlót bontott a tetőn

A bejárat

A torony és a templom maradványai

A templom alapfalai

Feltehetően a sekrestye maradványai
Egy régi sír a környező temetőből

Egy újabb régi sír

Nyugodjanak békében!

Az avasi templomrom megközelítése


A templom maradványai a Szigligeti Réhelyi utcában találhatóak, jól látni azokat az útról is. Badacsonytördemic felől az Iharos utca és a Réhelyi utca találkozásánál kell a Réhelyi utcán dél felé (azaz balra) menni egy pár métert, és az utca bal oldalán megtaláljuk a romot.


Avasi templomrom (Szigliget) nagyobb térképen való megjelenítése

Felhasznált irodalom

A templomrom története az utazzitthon.hu-n
A templomrom Goliát oldalán
A rom nevének eredete
Veszprém Megyei Múzeumok kiadványa az OSZK-n
Leírás Szigligetről az utazok.hu portálon
Leírás a romról Szigliget honlapján (Google tárolt változat)
Leírás a muemlekem.hu portálon
A szigligeti vár története a Wikipédián
Leírás az egregyi templomró
Leírás a felsőörsi templomról
Leírás a zánkai templomról
Leírás a monoszlói templomról

A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon!

2010. január 7., csütörtök

Sóstókáli templomrom (Köveskál)

A sóstókáli templomrom története (Kapui Ferenc)

Sóstókáli templomrom
Feltehetően a XIII. században épült román stílusban Sóstókál falu templomaként. Királyi föld volt ez a környék, IV. László király adományozott földeket Kolynus veszprémi esperesnek, aki tovább adományozta egy részét Monoszlai Gergelynek. A XIV. századtól a Rátótieké. Később kuriális kisnemesi családok éltek a mocsarak által jól védett terülten. A templom körüli házaik nyomát őrzik a kis facsoportok gyökereibe ragadt kövek, olykor falszerű egységeknek tűnő téglák. A falu nevének első említése 1389-ből ismert, a templomról hiteles említés nem esik. Jelenleg a rom környékén kis facsoportok által körülölelt kőhalmok idézik fel a hajdani házak, falu emlékét.

A templom dongaboltozatú fedéssel rendelkezett, egyenes záródású, keletelt szentélyű volt. A múlt században még állt a tornya, ma már csak az északi fal és a szentély nyomai fedezhetők fel. A torony a kor szokásainak megfelelően valószínűleg a nyugati oldalon helyezkedhetett el, erre utal az ott található markáns törmelékkupac is. Az érintetlen, nem konzervált falak arra engednek következtetni, hogy a templomrom környéke feltáratlan.

A romtól északra a hosszan elnyúló bozótban lehet fellelni egy nagyobb épület alapjait, melyet a néphagyomány „Pusztapalota” névvel illet. Egyes feltételezések szerint ezek római kori maradványok, más vélemények pedig középkori romoknak vélik.

Érdemes jól körbenézni ezen a csodás tájon, hiszen a rom kb. a Káli-medence közepén helyezkedik el, és a Balaton-felvidék eme ékszerdobozát jól körbelátni. Érdekesség, hogy a közvetlen közelben más építmény nem látható, nem zavarja meg a nézelődést, ezért az embernek olyan élménye támad, mintha kiszakadt volna a civilizációból. Erre rásegít az a csend, amit más turisták híján érzékelni lehet a tikkasztó nyári melegben. Minket annyira magával ragadott, hogy 2009 után meglátogattuk 2012-ben is dokumentációs célzattal.

Fényképek a sóstókáli templomromról 2009 (Márián Gábor)

A szentély ablaka

Falmaradvány

Oldalfal és a Káli-medence

A teljes rom a kis dombbal

A szétszóródott kövek egy része a leomlott toronyból származhat

A keletelt szentély boltíve

A boltozat még ép

Egy régi ablak

A rom oldalról

A sóstókáli templomrom távolról

Kidőlt fa a közelben
Fényképek a sóstókáli templomromról 2012 (Márián Gábor)


A sóstókáli templomrom 2012-ben

Nagy változás nem történt

A szentély keleti ablaka

A templom és feltehetően a torony kövei

Északi oldal absztrakt amateur totemmel

A templom távolabbról

A "totem"

Feltehetően az egyik ház nyoma

Egy másik építmény nyomai

Fa és a templom oldala
Talán az egyik ház falmaradványa a gyökerek között

Kövek és gyökerek a környéken

A rom távolabbról

A nyugodt, csendes Káli-medence


A sóstókáli templomrom megközelítése

A Kornyi-tó középvonalánál Kővágóörstől Köveskál felé haladva az útról jobbra letérünk egy kis földútra, melyet észak-nyugati irányban a romig követünk. Kellemes, majd félórás séta a műúttól.


Sóstókáli templomrom nagyobb térképen való megjelenítése

Felhasznált irodalom

Sóstókáli templomrom a wikiútikönyvemen
Góliát oldala
Veszprém Megyei Múzeumok kiadványa az OSZK-n

A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon!