A Káli-medence középkori épített látnivalói
A Káli-medence a Balaton-felvidék egyik legizgalmasabb területe, egy korábbi cikkünkben már megemlítettük néhány látnivalóját. Írtunk a Káli-medence kőtengereiről is. Az utóbbi időkben nagyon felkapottá vált a környék, köszönhetően természeti és kulturális örökségének, illetve a Balaton közelségének. Most elsősorban a medence épített örökségéről szeretnénk szót ejteni.
Középkori templomromok, romok a Káli-medencében (szöveg Kapui Ferenc, fényképek Márián Gábor)
A Káli-medence különösen gazdag középkori látnivalókban, szinte minden települése rejt valami izgalmat a történelem iránt érdeklődők számára. A Balaton-felvidék, illetve a Balaton tágabb környéke is bővelkedik érdekességekben, látnivalókban, de Kál horka földje még így is kiemelkedik a mezőnyből. Kezdjük az épített látnivalók bemutatóját keletrő, és haladjunk nyugati irányba.
Monoszlói református templom életfa motívummal díszített kapuzata
A monoszlói templom a romanika időszakában épült, feltehetőleg a XI. század végén vagy a XII. század elején. 1252-ben említik először a falu nevét Monoslaoként. Feltételezik, hogy az életfa motívummal díszített kapuzat a XIII. században készülhetett, a falu híres szülöttének, Monoszlói Ladomér esztergomi érseknek köszönhetően.
 |
Monoszlói templom románkori kapuzata életfa motívummal |
Szégyenkő a köveskáli református templom előtt
A Káli-medence egyik érdekes emléke a Köveskál református temploma előtt álló szégyenkő, amely állítólag korábban a toronyban sisakközépként funkcionált. Ezt a megszégyenítő eszközt általában a református templomok közelébe állították, és nők büntetőeszközeként használták. Az elmondások alapján „lopókat, csalókat, megesett fehérnépeket, paráználkodó asszonyokat” ültették rá, akiknek tűrni kellett a templomba igyekvők szidalmazását, esetleg köpdösését. A református templom utcáján továbbhaladva a határban megtalálhatjuk a Pellengér-dűlőt is. Ez a területnév utalhat arra, hogy régen itt helyezhették el a bitót, illetve itt földelhették el a kivégzettek földi maradványait is.
 |
Szégyenkő a köveskáli református templom előtt |
Sóstókáli templomrom, egy eltűnt Árpád-kori falu utolsó emlékei
Keveset tudunk a templom történetéről, hiszen hiteles okleveles említése nem maradt fenn. Sóstókál falut viszont 1389-es említésből ismerjük. A templom feltehetően a XIII. században épült. Keletelt, egyenes szentélyzáródású kis románkori templom. Diadalíve, északi, keleti és részben déli fala áll. Komolyabb feltárás és konzerválás nem volt a romnál. Hangulata remek, egy nagy rét közepén áll messzebb a településektől. A szomszédos, ma is álló káli falvak templomainak tornyai és néhány távolabbi tanúhegy látszik a messzeségben. Érdemes besétálni hozzá, ha például az ember a közeli Kornyi-tónál jár.
 |
Sóstókáli templomrom észak-kelet felől |
 |
| Sóstókáli templomrom a Kornyi-tó felőli irányból |
 |
| Kilátás a sóstókáli romtól Kővágóörs templomtornyaira |
A sóstókáli pusztatemplomtól mindössze pár száz méterre fekszik a bozótban. Környezete elég gondozatlan, ez az érdekesnek ígérkező épületmaradvány többet érdemelne. A fellelhető forrásokban szó esik arról, hogy római alapokra épülhetett a palota a középkorban, de tudtunkkal ezt megerősítő vagy megcáfoló feltárás még nem történt a területen. Amennyiben a bozóthelyzet épp engedi, a ma látható rom falai valószínűleg inkább középkoriak. A rom közelében fellelhetünk még emlékművet, amely Hajdu László pilóta itt elszenvedett balesetének állít emléket.
 |
Hajdu László pilóta balesetének emlékműve |
 |
Sóstókáli palotarom falmaradványai |
Sásdikál templomának romja, csekély falmaradványok a Sásdi réten
Sásdikál egy eltűnt, Árpád-kori falu a Káli-medencében. Templomának helyét jelző romhalmazt a Sásdi-réten találjuk. Feltáratlan, pontos alaprajza sem ismert. 1283-ban említik hivatalosan először a falut, 1389-től a Rátót nemzetségbeli Gyulaffyak birtoka. Tőlük az Eszterházyak vásárolták meg. 1548-ban a törökök okozták vesztét.
 |
| Kilátás a Hegyestűre a sásdikáli templomrom falmaradványaitól |
 |
Sásdikál templomromjának csekély maradványait rejtő facsoport a Sásdi-réten |
A töttöskáli templomrom feltehetően azonos Szentvidkál romtemplomával. Szentvidkál első említése 1277-es, maga a templom feltehetőleg XII. századi, de közelében feltártak egy X. századi lovassírt. Az Árpád-kori falusi templomocska keletelt, egyenes szentélyzáródású, déli falán megfigyelhető egy csúcsíves záródású résablak. A török pusztítás után még újratelepült, a XIX. század elején még misézőhely volt. Békefi Remig leírása szerint 1876-ban már rom. Az ő 1905-ös dokumentációja szerint még megvolt a templom szentélyének dongaboltozata, a szentély keleti zárófala illetve a diadalív, sajnos ezek ma már leomlottak. Hangulata ugyanakkor magával ragadó, érdemes felkapaszkodni a Fekete-hegy lábához. Nem nagy erőfeszítés, viszont remek kilátás nyílik a Káli-medencére.
 |
Töttöskáli templomrom észak-nyugat felől |
 |
| A töttöskáli templomrom egykori szentélye, balra kis résablakkal |
 |
| Izgalmas présház a rom mögött |
A velétei palotarom a Balaton-felvidék egyik ritka, nem közvetlen szakrális célokat szolgáló középkori romja. 1377-ben kelt királyi oklevél szerint a helyi nemesek a veszprémi püspökség számára adhatták el vagy zálogosíthatták el káli birtokaikat, így feltehetően ekkor szerzett a káptalan nagyobb birtokot a környéken, amelynek ez a lakótorony lehetett a birtokközpontja. Pusztulását feltehetően a török támadások egyike okozhatta 1590-ben. Figyelemre méltó a rom keleti oldalán a gótikus, vöröshomokkő kőkonzol, amely az impozáns épület erkélyét tartotta egykoron.
 |
| Velétei palotarom magasan álló falai |
 |
A velétei palotarom szemből |
 |
| Velétei palotarom egykori erkélyét tartó kőkonzol |
A Kereki-dombot már Kál horka nemtzetsége birtokba vette a honfoglalás után és földvárat bírt itt. Maga a földvár bronzkori, így a Kálok tulajdonképpen csak birtokba vették, eredetileg bronzkori, hozzávetőleg 3000 éves. Kereki falu első említése 1292-re datálódik. A Kál nemzetség után királynői birtokba kerül, majd a veszprémi püspökségé lesz. A templom keletelt, egyenes szentélyzáródású, nyugati oldalán egykor karzat állt, bejárata dél felé nyílhatott. Az 1530-as évektől sorozatban következő török támadáshullámok nem kímélték a környéket, a folymatos lélekszámcsökkenés tettenérhető az adóösszeírásokból. Kerekikált 1548-ban fel is égette a török, ezután elnéptelenedett.
 |
Kilátás a Hegyestűre a kerekikáli templomromtól |
 |
A kerekikáli templomrom nyugati oromfala |
 |
Kerekikáli templomrom dél felől fotózva |
 |
A nyugati fal a templomrom belsejéből |
Kisfalud eltűnt falujának nyoma ez a néhány faltöredékből álló rom. A forrásokban előfordul, hogy Mindszentkálla régi templomaként azonosítják, de Kiskál néven, amelyet később Kisfaludnak neveztek, önálló faluként is említik, mi ezt a magyarázatot tartjuk valószínűbbnek. A régi mindszentkállai templom feltehetően a mai helyén állt, és 1829 előtt lebontották. Állítólag a középkori keresztelőmedencét a mai templomban őrzik. A falut 1335-ben említik először. Az 1534-es rovásadóösszeírás még említ 2 adózót, 8 szegény-, 1 szolga- és 2 pusztatelket. 1536-ban már csökkentek ezek a számok. Az 1548-as török támadás néptelenítette el a falut, amely valószínűleg később újratelepült és beolvadt Mindszentkállába.
 |
Kisfalud (esetleg Kiskál) egykori falujának templomromja háttérben Mindszentkálla |
 |
| Kilátás a kisfaludi templomromtól a Káli-medencére, Hegyestűre és Köveskálra |
Az egykori Kisörs település nem azonos a közeli Kisörspusztával. Első említése 1373-ra tehető. Feltehetően az 1500-as évek törökdúlásának esett áldozatul a falu, és nem települt újra. A XVII-XVIII. században már romként írták le. Az 1900-as évek első felében még harangtornyáról is beszélnek a leírások, ezzel ma már nem találkozni. Csekély falmaradványai a Káli falvak egy részének elmúlásáról mesélnek a bozótban.
 |
Kisörsi templomrom csekély falmaradványai |
 |
Kisörsi templomrom a Káli medencében |
Nem középkori rom, és talán már nem is sokáig rom a kővágóörsi zsinagóga épülete. A kővágóörsi hitközség 1778-ban alakult, de feltételezhető, hogy a településnek a középkorban is lehetett zsidó lakossága. A zsinagóga építését 1820 körülre teszik. A II. világháborúban Kővágóörs zsidó lakosságát elhurcolták, sokukat megölték. A háború után a zsinagóga az ÁFÉSZ raktára lett, a 80-as évektől magántulajdonba került. A fordulatot 2019 hozta el, egy négyfős társaság megvásárolta, kipucolták a gazból, elhordatták a szemetet és a Káli Medence Zsinagógája Alapítványnak ajándékozták. Várhatóan hamarosan rendbe hozzák az épületet, és különféle kulturális eseményeknek adhat otthont, megmenekülve az enyészettől.
 |
| A kővágóörsi zsinagóga női karzata |
 |
| A kővágóörsi zsinagóga festett falai |
 |
A kővágóörsi zsinagóga romos állapotban |
Salföldi pálos kolostorrom
Bár többször meglátogattuk már a romot, írni még nem írtunk róla cikket, de idővel ezt mindenképpen pótolni fogjuk. A kolostort 1263-ban már mint meglévő, Mária Magdolnának szentelt pálos kolostort említ egy oklevél kőkúti kolostor néven. A dokumentumok szerint élt a környéken egy Kőkúti vagy Köveskúti család, akikről nem sokat tud a történetírás. Egyik tagjukat Salnak nevezték, Salföld feltehetően róla kapta nevét. A terület volt az Atyusz nembeli Sol, Saul vagy Sal ispán birtoka, feltehetően a Kőkúti család az ő ágának leszármazottja lehet. A XVI. században székhelyüket Salkőkútnak, a családot Salkőkútinak vagy Salköveskútinak nevezték. A szűk környéken két Kőkút is létezett, a másik a mai Kékkút. A törökdúlás idején mindkét falu elnéptelenedett, a visszatelepüléskor feltehetően a megkülönböztetés miatt az egyiket Salföldnek, a másikat Kékkútnak kezdték el nevezni. A XV. században I. Ulászló és Erzsébet királynő híveinek belharcai miatt elhagyják a kolostort. 1475-ben búcsúengedélyt kap a kolostor, tehát ekkor feltehetőleg lakott. A régészeti feltárás szerint a XV-XVI. század fordulóján későgót stílusban átépítették, viszont a rendi összeírás 1520-ban már nem említi. Vagy elhagyták, vagy más szerzetesrend (ferencesek) vették birtokukba, mint az uzsaszentléleki kolostort. Lakói valószínűleg az 1554-es török hadjárat miatt hagyták el végleg.
 |
Salföldi pálos kolostorrom Mária Magdolnának szentelt temploma |
 |
| A salföldi pálos kolostorrom épületei |
 |
| A salföldi kolostorrom templomának gótikus ablaka |
A Káli-medence látnivalói térképen
Felhasznált irodalom
Veress D. Csaba: A Kál-völgy története
Helyi információs táblák
Gelencsér József: Megszégyenítő büntetések a Káli-medencében
Veress D. Csaba: A Kál-völgy története
Helyi információs táblák
Koppány Tibor: A Balaton-felvidék románkori templomai
Kovács Sándor: A Balaton-felvidék középkori templomromjai Cholnoky Jenő munkásságában
Sch. Pusztai Ilona: A salföldi Mária-Magdolnáról elnevezett pálos kolostor
Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai
Korábbi cikkeink a már közölt romokról
A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése