Apáti templomrom régész szemmel (Tihany)

Egy rövid szolgálati közleménnyel kezdenénk a cikket. Jőrös Bence Tamás, az ELTE MA régész hallgatója nemrégiben megkereste blogunkat, hogy szívesen publikálna a Balaton-felvidék templomairól, templomromjairól a régész szemüvegén keresztül. Bence segítségével bővebb bepillantást nyerhetünk egy-egy helyszín történeti múltjába, a feltárások, ásatások izgalmas világába. Így most az ő vendégcikkét olvashatjuk a Balatoniromok legújabb bejegyzésében.

A Tihany-Apáti templomrom története régész szemmel (Jőrös Bence Tamás)

Bár előzőekben már esett szó Tihany-Apáti templomáról, ez a rövid írás tanulságos kiegészítésként, történeti és régészeti összefoglalóként szolgál mindazok számára, akik a kirándulásaik során szeretnék mélyebben megismerni a templom egykori, római-, és középkori „életét”.

1. kép Pannónia első felosztása

Bár maga a templom csak a középkorban épült fel, érdemes lehet egy kicsit elé menni a dolgoknak, és a rómaiaknál, egészen pontosan Augustus császár uralkodásánál kezdeni a mesét, mely Tihany-Apáti (ezek után: Apáti) virágzó falvával ér véget. A rómaiak Pannoniába jövetelével- a pontosabb adatok egyelőre még nem elérhetőek- megjelentek ebben a térségben is az itáliai, elsősorban kereskedő családok. Ez a térség, kedvező földrajzi fekvése miatt, hamar a villaalapítások egyik központja lett. Pannonia első felosztásakor (103) a Balaton (Lacus Pelso) - egyes elméletek szerint - pont Pannonia Inferior és Pannonia Superior határára került (1. kép), későbbiekben (214) pedig Pannonia Prima és Valeria tartományok határán helyezkedett el (2. kép). Akit fontos kiemelni az egész Balaton vízrendezési munkálatai kapcsán, az Galerius császár (305-311).

2. kép Pannónia második felosztása

Ahogy belép az utazó Apáti -, és így az egész Tihanyi-félsziget területére, egy fahídon keresztül visz az útja, ami a 71-es főút mellett található, az az Aszófő-Sajkod közötti útszakaszon (3. kép),
Ez a híd jelképezi a félsziget határát; a híd alatt egy hosszú csatorna fut, amely időnként megtelik vízzel. Ezt az árkot kötik hagyományosan a fent említett uralkodóhoz, aki megpróbálta a félszigetet szigetté alakítani ily módon. A csatorna meglétét a középkorban is igazolni lehet egy 1211-es oklevéllel sőt, 1416-ban még per is kapcsolódik hozzá (részletek lentebb találhatóak).

3. kép A híd

A középkori története a falunak szerteágazó és kanyargós. A tihanyi alapítólevél, és az 1211-es oklevél sem említi a falut, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem is létezett (5-7. kép). Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a település neve azonos volt a félsziget nevével, és mivel összesen ez az egy település létezett a területen, nem is volt szükséges megkülönböztetni a kettőt. Más a helyzet 50 évvel később, 1267-ben, amikor új lakók érkeztek a félszigetre, ennek következtében újabb települések jelentek meg. Tihany nevét csak a monostor tarthatta meg, a falu villa Apátiként tűnik fel. Többek között ennek az lehetett az oka, hogy kizárólag a tihanyi apátnak adózott. Nem egészen 10 évvel később, 1276-ban még kapott a falu egy nagyon fontos jogot, amelynek a lényege, hogy bíráskodni a lakosokon csak néhány személynek, így a nádornak, az országbírónak és az apátnak lehetett.

4. kép Apáti templom

Fontos tény, hogy ekkor épülhetett maga a templom is. (4. kép) Kis alapterületű, egyhajós az épület, amelyet még ma is használnak (7,9×5,5m). Mint az kívülről is látszik, keletelt és egyenes szentélyzáródása van, mint a legtöbb Balaton-felvidéki kisebb templomnak. Sajnos az ásatások erre a részre nem terjedtek ki, így kőfaragványokat nem tudok bemutatni, azonban a környékbeli templomokkal már más a helyzet. Hasonló alaprajzú templomokkal a területen sűrűn találkozni. A két legközelebb lévő, egyenes záródású templom az aszófő-kövesdi, illetve a félszigeten található tihany-újlaki templomot kell kiemelni, bár ez utóbbi észak-déli tájolású. Apátinál még érdemes kiemelni, hogy a kegyúri karzat gerendáinak a fészke megmaradt, teteje pedig eredetileg síkfödémes lehetett. (4. kép)

Az elérhető adatok szerint az 1245-ös Kisapáti templomot említik legkorábban és az 1363-as csopaki templomot a legkésőbb. Nem tartom lehetségesnek, hogy Apáti temploma sokkal korábban vagy később épült volna, így a két dátum közé lehet tenni. Abból kiindulva, hogy Tihany-Újlak falu templomát összesen egyszer, 1267-ben említik, valószínűbb, bár szilárdan alá nem támasztható, hogy Apáti temploma is ebben a században jött létre, azonban ennél pontosabb adat nem adható meg. Ezt indokolni lehet a templomok nagyjából egyező szerkezetével (ha eltekintünk a tájolástól) és a viszonylag kicsi és egységes földrajzi területtel, ahol a létrejött települések hathattak egymásra.

5. kép Apáti falu

6. kép A környék középkori kistemplomainak alaprajza

7. kép A környék középkori kistemplomai és az Apáti templom összevetése

8. kép A Tihanyi alapítólevél

Ha még az Árpád-ház alatt viszonylag csendesebben is folyt az élet, ez megváltozott a vegyesházi királyaink alatt, amikor elkezdte a település kiélni a kamaszkorát. A terület felett a Kőszegiek és a Csákok családja, a magyarországi kiskirályok két csoportja váltogatta a hatalmat, míg végül a Kőszegiek kerültek Tihany élére. I. Károly állított ki egy fontos oklevelet 1327-ben, miszerint az apátsághoz jogilag visszakerült Tihany vára, és kilenc faluja: Apáti, Kövesd, Örvényes, Udvari, Dörgicse, Pécsely, Aszófő, Füred, és Kék. Ezek között a falvak között tehát mind gazdaságilag, építészetileg, stb. feltételezhető egy egység, ami többek között a templomépítészetben is megfigyelhető. Zsigmond király alatt, ezzel egyetemben a falu történetének utolsó korszakában (1393-1534) az apát birtokolta az egész félszigetet, bár ez nem lehetett olyan nagy dicsőség, mint ha ma mondanánk ezt valakiről, ugyanis csak egyetlen település volt ekkor található rajta, mégpedig a főszerepben levő Apáti falva. Az is igaz azonban, hogy a falu-, és a félsziget határát jelképező árkon túlnyúlt a falu fizikai kiterjedése, Aszófő felé. Ha konkrétumot kér a kedves Olvasó, hogy ez mit jelentett, akkor talán azt lehet mondani, hogy a mai, híres Aszófői Halsütőig tarthatott a falu vonala. A Halsütővel szemben elhelyezkedő szántóföldet sem véletlenül hívják Köves-Földeknek.

9. kép Egy 1207-es oklevél

Visszatérve: Zsigmond király alatt az egyik tihanyi apát, Demeter apát nevét mindenképpen ki kell emelni, az ő nevéhez köthető a falu történetének egyik legnagyobb politikai manővere: Az 1414-ben megnyitott konstanzi zsinaton XXIII. János pápa több engedményt is tett a magyaroknak, amit azonban a lemondatása után felfüggesztett, 1415. július 1-jén. Demeter azonban élt az engedményekkel ez után is, és minden lelkiismeret-furdalás nélkül elkezdett tizedet szedni a Tihanyon kívül eső falvakban is, mint: Aszófőn, Kövesden, Örvényesen, Udvariban, Szentpéter-Dörgicsén, Vászolyon, Kis-Pécselyen, Szőlősön, Füreden, Siskén és Kéken. Sőt, 3 évre előre le is foglalta az adókat. Az adókat, amelyek eddig a veszprémi káptalant illették volna meg. És bármennyire is gazdag volt a káptalan, 11 falu bevételének a kiesését nem nézhette már el. A per elkezdődött, és a lebonyolítás miatt András komáromi főesperes és esztergomi kanonok Füredre hívta a peres feleket 1416. március 23-ra, és egy héttel később már meg is volt az ítélet, miszerint az apát csak a félszigeten belül szedheti a tizedet. Ennél tovább is mentek: A pápai ítélőszék előtt is megindították a pert, sőt, november 15-én Kanizsai János pedig utasította a Veszprém megyei bárókat, ispánokat, stb., hogy jószágvesztés terhe mellett a tihanyi apát urat tartóztassák le, és Esztergomba, az érseki vikáriushoz vigyék el. Az is igaz, hogy ez valószínűleg soha nem történt meg, mivel mégis csak a tihanyi apátról beszélünk.

10. kép Apáti falu említése

Demeter sem hagyta magát, a következő évben Konstanzba utazott, hogy Zsigmond királytól gyakorlatilag megkérje a 11, korábban említett falura az adózási-, és bíráskodási jogot. Azonban ezzel csak annyit ért el, hogy 1417. március 12-én kieszközölte az apát Zsigmond királynál a vasárnapi, pünkösdi és Nagyboldogasszony-napi heti-, és országos vásárokat (nundias…seu fora annualia). Ennek helyszíne valószínűleg Apáti volt, így valószínűleg is csekély mértékben megnövekedhetett ekkor a falu forgalma. Úgy néz ki, hogy ez a megoldás megfelelt a pereseknek, mindenek előtt Demeter apátnak, aki leállt valóban a tizedszedésekkel.

Itt tennék meg egy kitérőt az itt talált régészeti leletekre. A falu ásatása 2002-ben volt, több helyszínen, többek között egy középkori pince betöltését vizsgálták meg a régészek. Az egyik legérdekesebb leletnek számít az itt talált I. Ulászló érme, de találtak többek között vörösre kiégetett fazekat, szürke redukált fazekat, különféle folyadéktároló edénytípusokat, mint például korsókat, kancsókat. Ezek mind a fent leírt korszakhoz köthetőek. Vannak közöttük kifejezetten érdekes, vagy csúnya darabok is, amiken látszik, hogy az edényt készítő mesterember már elég fáradt lehetett és kicsit elkapkodta a készítést. Érdekes, hogy a területen nem csak középkori pincét és kemencét találtak, hanem római, sőt, őskori tüzelőtereket is. Díszítésüket tekintve váltakozóan vannak rovátkolt díszítésű-, hullámvonal díszítésű-, illet sima vonaldíszes darabok is, sőt, néhány festett. Van, ahol jellegzetes szőlőminta látszik egy szürke edény fülén. Ezek mellett kerültek elő tálak, pohárformák is, sőt, jellegzetes kúposfedő-darabok is. (10-22. kép)

10. kép

11. kép

12. kép

13. kép

14. kép

15. kép

16. kép

17. kép

18. kép

19. kép

20. kép I. Ulászló érme

21. kép Állatcsont

22. kép

A kb. 13 000 lelet jelentős részét az állatcsontok tették ki. A képen látható csonton láthatóak vágásnyomok, valószínűleg annak a nyoma, amikor megpróbálták az állatot „előkészíteni” az étkezéshez. (21. kép) A téglát szintén a pince betöltésében találták. A megtalált tárgyak jellegzetes képet adnak egy átlagos középkori magyar falu életéről, mint ebben az esetben. A leletekből az szűrhető le, hogy jelentős részüket helyben készíthették, de volt néhány darab, amiket párhuzamok alapján lehetett csak keltezni, méghozzá a középkori Sarvaly falu ásatása alapján, ez tágabb kapcsolati rendszert sejtet. A vastárgyak hiánya elárulja, hogy valószínűleg nem lakott a faluban hosszabb ideig sok magasabb társadalmi rétegbe tartozó személy.

A 16. század elején a környékbeli világi urak foglalták el Tihany várát tartozékaival együtt, így Apáti is hatalmuk alá került. Elvileg egy János-párti apáté, Benedek apáté volt a falu, így Ferdinánd királyi lajstromába nem tudták összeírni a falu lakosait. Ezután következett a sziget történetében az állandó katonai megszállás korszaka, egészen 1609-ig. Ez alatt pusztult el a középkori Apáti falu (1534), területét elhagyták, miután a Veszprémet elfoglaló török csapatok 14 évig zaklatták a környékbeli falvakat, 1552-1566 között. Gyulafi László tihanyi várkapitány alatt gyalog-, és lovas őrség állomásozhatott Tihany és Apáti véghelyeken, ez utóbbinál a külső árok mögött, bár elképzelhető, hogy ez nem a falura, hanem Tihany várára vonatkozott. Az mindenesetre valószínű, hogy az egykori falu helyére szegényes családok költöztek be.

23. kép Őrtorony

Még egy utolsó, „halál utáni feltámadása” volt a falunak: 1648-ban megengedték, hogy a falu újjáépüljön, de csak az árkon túli rész, mert a belső területek mind Tihanyhoz tartoztak, ugyanúgy, mint régebben. A félsziget határát pedig egy torony jelképezte. Ezt a tornyot is feltárta a 2002-es ásatás. Legérdekesebb lelet a már említett Ulászló-érme volt, kőfaragványokat sajnos itt sem találtak. Nagy valószínűséggel a falu-, illetve a torony pusztulása után a helyi lakosság elhordta a kőanyagot az újabb építkezésekhez. Biztosan nem lehet mondani, hogy a feltárt objektum maga lett volna a falu őrtornya, illetve az is kérdés hogy a toronynak mennyire volt katonai funkciója; azonban az biztos, hogy négyzet alaprajza volt, amin nem látszott bejárat, és az egyik oldalához fal csatlakozott, tehát nem lehet teljes bizonyossággal kizárni. Kb. fél méteres felmenő falakat tisztázott az ásatás, egy méteres alapozással, az úttesttől nem egészen pár méterre (szerk.: Sajnos a torony alapfalait a feltárás után visszatemették, így ma nem láthatók.) Még a helyi újságba is bekerült a lehetséges szenzáció. (23-25. kép) 

24. kép Az őrtorony alaprajza

25. kép Cikk a toronyról a helyi újságban

Annyi még megtalálható a településsel kapcsolatban, hogy legalább 30 évig még fennállt. 1678 elején még voltak lakói, de ugyanazon év tavaszán ott akarták hagyni a falut a tihanyi vajda adókövetelései miatt. Valószínűleg ez meg is történt, mert soha többé nem említik sehol Apáti lakosait, és az épületek lassan az enyészeté lettek. Egykori emlékét máig őrzi az egyedül álló, vadregényes táj közepén elhelyezkedő kis templomocska.

Az Apáti templomrom megközelítése

A templom megközelítésének bővebb leírása a romról szóló korábbi cikkben található.

Felhasznált irodalom

BÉKEFI Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Budapest 1907

BENDEFY László. – V. NAGY Imre.: A Balaton évszázados partvonalváltozásai. Budapest 1969

BENKÓ Mihály: A Tihanyi-félsziget. Budapest 1913

ERDÉLYI László: A Tihanyi Apátság önállósága 1055-1701. A Pannonhalmi Szent Benedek Rend Története 10/2. Budapest 1908

ERDÉLYI László: A Tihanyi Apátság önállósága 1055-1701. A Pannonhalmi Szent Benedek Rend Története 10/2. Budapest 1908

FITZ Jenő: Pannonok évszázada. Budapest 1982

FITZ Jenő.: A római kor történeti vázlata. In: VISY Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest 2003., 205-208.

GABLER Dénes: A Balatontól északra lévő terület római kori településtörténetének néhány kérdése. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20 (1993-1994), 149-155.

HOLL Imre – PARÁDI Nándor: Das Mittelalterliche Dorf Sarvaly. Budapest 1982

KOPPÁNY Tibor: A Balaton-felvidék románkori templomai. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1 (1963), 82-114.

KOPPÁNY Tibor: Veszprém megye Árpád-kori építészetének kutatási problémái. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8 (1969), 217-221.

KOZÁK Károly A román kori egyenes szentélyzáródás hazai kialakulásáról. Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (1966), 111-134.

KOZÁK Károly: XI-XIII. századi építészet Veszprém megyében. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8 (1969), 223-234.

KUZSINSZKY Bálint: A Balaton-környékének archaeologiája. Lelőhelyek és leletek. Budapest 1920

MÓCSY András – FITZ Jenő: Pannonia régészeti kézikönyve. Budapest 1990

BAKAY Kornél – KALICZ Nándor – SÁGI Károly: Magyarország Régészeti Topográfiája 1. Veszprém megye régészeti topográfiája. Keszthelyi és Tapolcai járás. Budapest 1966

ÉRI István – KELEMEN Márta – NÉMETH Péter – TORMA István: Magyarország Régészeti Topográfiája 2: Veszprémi járás. Budapest 1969

Képek jegyzéke

1-2. kép http://www2.rgzm.de/Transformation/Magyarorszag/I_1_02_t.jpg
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/46/Pannonia03.jpg/300px-Pannonia03.jpg
3-4. kép Jőrös Bence Tamás fényképei
5-6. kép KOPPÁNY 1963
7. kép Jőrös Bence Tamás saját ábráka
8-10. kép http://mol.arcanum.hu/
10-21. kép A leletek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban találhatóak
22. kép HOLL-PARÁDI 1982
23-24. kép LDM Adattár 
25. kép NAPLÓ, Veszprém, 2002. július 1., 58. évfolyam, 151. szám

A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk, te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon!