Google+ Balatoni romok: Köveskál rejtett értékei

2014. május 26., hétfő

Köveskál rejtett értékei

Köveskáli mosóház
Szombaton, a meteorológusok által beharangozott citromsárga riasztás ellenére (ami szerencsére halvány sárgás fehérként realizálódott csupán) ismét becéloztuk a Balaton-felvidéket. 
Jó kis kirándulásra készültünk, gondoltuk pár új helyszín mellett felkeresünk régebben látott romokat is, mint a salföldi pálos kolostorromot, esetleg Nagyvázsony környékének romjait, de a sors mindig képes valami váratlant húzni, és így történt ez a hétvégén is. Szerencsénkre.

A tervezett látnivalók közül csupán a köveskáli alsó temetőt sikerült meglátogatni. A rutinos Balatoniromok olvasók tudják, hogy nem csak a romok, de mostanában szinte minden érdekes látnivalót a célkeresztünkbe veszünk a környéken, így a régi temetőket is. Köveskál felső temetőjét már korábban meglátogattuk, ahol a híres néprajztudós, irodalomtörténész, Dr. Sebestyén Gyula nyugszik, igaz erről a temetőről külön bejegyzés még nem jelent meg, de ami késik... Most befotóztuk az alsó temető régi sírjait, köztük az legrégebbit, 1776-ban temetett Naszályi Száz István sírkövét is, amelyen a faragott koponya és az alatta keresztbe tett lábszárcsontok még jól látszanak. Erről a temetőről részletesebben szintén egy legközelebbi cikkben szeretnénk írni.

A temetőt elhagyva rátaláltunk az egykori mezőváros kútjára és mosóházára, amelyet szépen rendben tart a település. Hasonló épületet találhatunk a környéken amúgy Kővágóörs közelében, Óbudaváron vagy épp Taliándörögdön is. A mosóházat elhagyva kocsikáztunk tovább, épp elhagytuk volna a települést, mikor egy régi ház kapuján megláttuk a Bali Galéria feliratot. Művészetkedvelő emberekként gondoltuk, nézzünk be, eltöltünk fél-egy órát, ha valami érdekeset találunk. Nos, kb. 5 lett, köszönhetően a szíves vendéglátóinknak.

Gáborral éppen arról lamentáltunk az úton, hogy milyen régen kerültünk olyan szituációba, hogy egy lelkes lokálpatriótába vagy épp egy nagy mesélőbe ütköztünk, aki megosztotta velünk tapasztalatait, helyi élményeit, történeteit. És lám, elég volt emlegetni a dolgot, teljesen spontán az ölünkbe hullott egy nagy adag színes történet művészetről, kovács mesterségről, régi dolgokról, magyarságról, Balatonról és úgy általában az emberekről. Eleinte Bali Mihály kovácsmester és párja vezetett minket végig a galérián, édesapja szobraival színesített kerten, majd a kovácsműhelyen. Később, édesapja, Bali Tamás szobrászművész is csatlakozott, és "múzeumlátogatásból" jó hangulatú beszélgetés kerekedett, borozással, és a kovácsmesterséget is kipróbálhattuk, néhány saját készítésű kovácsoltvas szöget "el is követtünk", de megnyugtattak minket, hogy az első 1 000 db után már kevesebbszer ferdül el a szög feje, vagy lesz kacskaringós az egyenesnek szánt szára. A felpattanó "meseláda" olyan színes történetekkel gazdagított minket, hogy azok összegzése egy külön posztot érdemel. Sajnos ránk esteledett a hosszú beszélgetés során, így a hely fotóélményeit most nem tudjuk megosztani veletek, de hamarosan újra felkeressük a mesés Bali Galériát és Kovácsműhelyt, és egy bővebb írásban bemutatjuk az élményeket, amelyeket ott szereztünk.

Fényképek Köveskálról (Márián Gábor 2014)

Köveskál régi felső temető

A régi felső temető sírjai

A régi felső temető híddal

Saját készítésű kovácsoltvas szegek

A Bali Kovácsműhelyben készíthettük el ezeket

A mester szerint az első 1 000 db után jobban sikerülnek

A bejegyzésben említett helyszínek a térképen


Felhasznált irodalom


A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk, te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon!